Párizsban élni 3

Otthon is szívesen guberáltam volna, de lehetetlen. Évente talán egyszer van lomtalanítás, akkor is már napokkal a kijelölt dátum előtt felosztva a terület, a pasi ül a kis sámliján, és árgus szemekkel lesi, nehogy elvigyél valamit. Vagyis elviheted, ha kifizetted az általa megállapított összeget, ami azért elég vicces. Az utóbbi években már próbáltam oda sem nézni, nem fájdítani a szívemet. Ja és most Pestről beszélek, Anyuéknál, vidéken, évek óta nem is volt lomtalanítás, de ez már egy másik történet...

Itt minden héten kincsesbányává válnak az utcák. Igen, minden héten van lomtalanítás, és szerintem pár év alatt egy komplett lakást be lehetne rendezni az utcán talált "lomokból" Persze nem árt ha az ember szeret barkácsolni, meg tud javítani ezt-azt, szeret festeni....és én szeretek, nagyon:)) Mostanában amúgy divat lett régi ütött-kopott bútorok, tárgyak kreatív felújítása, átalakítása, átlényegítése. A divat szó alatt azt értem, hogy lettek vevők az ilyen jellegű dolgokra, régi porceláncsészékből, tálakból összerakott lámpákra, mindenféle kacatokból kialakított fogasokra, újszerű motívumokkal, színekkel festett stílbútorokra.

Most, hogy már csodabarkácsgépem is van, és egyre sűrűbben bukkanok, szép tárgyakra, bútorokra, (egy széket már fel is újítottam, majd mutatok róla képet), a lakásunk viszont túl kicsi mindezek befogadására, egyre inkább van esélye annak, hogy az én kezem közül is kikerüljön egy-két újraértelmezett, vagy csak egyszerűen átalakított tárgy.

Ha nem lennék megszállotja a játékoknak, akkor gyerekjátékot sem kellene üzletben vásárolnunk:). Tegnap például egy hatalmas doboz duplo-ra tettünk szert az esti séta közben.