csütörtök, április 09, 2009

Én és a vállalkozás

Jelen pillanatban két különböző fogalom. Tegnap voltam a vállalkozásfejlesztési tréning első napján, és bár iszonyatosan élveztem, most tudatosult bennem, hogy hatalmas feladat előtt állok. És ez megrémít. Vajon képes leszek egy "valódi" vállalkozást beindítani? Tényleg ezt akarom? Hogy fogom tudni összeegyeztetni az alkotással?

Nem akar valaki a menedzserem lenni, és levenni ezeket a terheket a vállamról????:)))) Na jó ezek csak egy fuldokló szavai. Igenis megcsinálom. Azért is.

Ismerem magam annyira, hogy tudjam, hajlamos vagyok félni azoktól a dolgoktól, amiket nem ismerek.

Ha egy ajtó előtt állok, amin annyira de annyira szeretnék belépni, de mégsem teszem, az azért van mert túlmisztifikálom ami mögötte van. Valami hang azt mondja, hogy is képzelheted, hogy beteheted ide a lábad, kicsi vagy te ehhez....
Amikor életemben először mégis sikerült erőt vennem magamon, hogy lenyomjam a kilincset,és belépjek, gyűlöltem magam az elvesztegetett időért, gyűlöltem magam a gyávaságomért.

Azóta nem hagyom, hogy megbénítsanak a félelmeim. Persze ideig óráig, néha sokkal tovább is, megbénítanak, és nagyon kemény harcokat vívok önmagammal, de nem akarok olyan ember lenni, aki az elszalasztott lehetőségeit siratja.

11 megjegyzés:

orsolya vanessza kiss írta...

Mindenki megvívja a maga harcát.. Mindenkinek más és más nehéz.. De tudom, hogy TE ÜGYES LESZEL :))

Dóri írta...

Csak így tovább. Te most azon a ponton tartasz, ahová én azért nem jutottam el idáig, mert pontosan azokat gondolom, amiket te a következő lépésről. Tehetséges vagy, meg tudod csinálni, hajrá! :)

nagycsili írta...

Nagyon szorítok!!!
Sok szerencsét!!!

Abile írta...

Legyen hozzá sok-sok erőd és kitartásod!
Hasonlóan hozzád én is hajlamos vagyok a rossz dolgokat belevetíteni az előttem álló feladatba, aztán már csak mosolygok rajta, hogy "ettől féltem?"
Egy bölcs kolléganőm szokta mondani, a feladatokat azért kapjuk az Életben, hogy megoldjuk őket!
Hajrá előre! Csak bátran!! :o)

Elizanikó írta...

Igen így kell beszélni ! És meg is kell tenni a lépést.

Sajnos én lecövekeltem az ajtó előtt. Nem mertem benyitni. Még.

Corinna Nitschmann írta...

Aztán szépen lassan majd tisztul a köd... :o)

panyizsuzsi írta...

Hajrá Anna, én drukkolok Neked, tudod jól!

lomaquilt írta...

Ugorj a mélyvizbe uszás tudás nélkül és az akaratod kivisz belőle. A legtöbbet akkor tanulhatsz, ha magadtól végsz bele. Hiába tanitanak, csak a saját tapasztalatod alapján fogod tudni csinálni. Nálunk még nincsenek olyan managerek, akik becsületesen tudnák a művészek érdekeit vinni!

Silerika írta...

Csak bátran lépj be azon az ajtón, biztosan remek dolgok várnak Rád!!

Zelnice írta...

Hajrá!

Fabrikák írta...

Be kell lépni az ajtón mert különben életed végéig bánni fogod hogy ott voltál, de nem tetted meg.és szerintem az az élet amit folyton az elszalasztott lehetőségek motiválnak nem élet.szerintem a legnehezebb dolgon túl vagy :kitaláltad magad!a nevet, a terméket tehát nagy levegő és indulás!