Kislány piros ruhában

Változás

Ha megrendelésekkel csúszok, sokszor nem is azért van, mert túlvállalom magam, hanem mert egyszerűen egy ponton megrekedek, és nincs tovább.

Hiányérzetem van, de fogalmam sincs, hogy ezt a hiányérzetet hogy tudnám megszüntetni. Jó esetben elég pár nap, és jön a válasz, de van úgy, hogy nem jön. Erre példa egy egész doboznyi félbehagyott munkám, több közülük már évek óta várja, hogy befejezzem.

Ezzel a képpel is így voltam. Valahogy nem tetszett a kép és a keret közötti átmenet, vagyis annak hiánya. Olyan üres volt. Valahogy nem volt elég finom, pedig a megrendelő romantikus hangulatot kért. Napokig nézegettem, és vártam, hogy valami történjen, és ma végre történt:)) Még kap egy külső csipkekeretet, és kész:))

További képekért kattints a fotóra

És egy kérdés: Hova tűnnek el a tűim??????? De most komolyan. Egyszerűen felszívódnak. Nálatok hogy van ez?

Türkizzöld-kék

Új kitűző, saját festésű alapon

Nagy méretű (40×40-es) kép

További képekért kattints ide !

Az élet nélküle

Tegnap romantikus, gyertyafényes estében volt részem. Semmi villanyfény, csakis gyertyák a lakás minden pontján.

Na jó, még mielőtt elkezdenétek irigykedni, elárulom, hogy teljesen egyedül voltam otthon. És a gyertyafény oka? Háát, kikapcsolták az áramot:)))

Egy ideje teljesen szét vagyok esve, és úgy tűnik a számlákról is sikerült megfeledkeznem. Az egyetlen kapcsolatom a külvilággal a mobilom lett. Az első hívás az ELMŰ-nek ment. Kiderült, már nincs ügyfélszolgálat, úgyhogy nem tudom befizeti az elmaradást, és így csak másnap fogják visszakapcsolni az áramot. Nagyszerű. A második hívás a férjemnek ment Párizsba, tudatván vele (enyhe ingerültséggel a hangomban:))), hogy mostantól ő foglalkozik majd a számlákkal, mert nekem eleeeeegeeem van.

A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam varrni. A netfüggőségemről már nem is beszélve:)) Na mindegy, ma már fényárban úszik minden:)

Fotózás másképp

Kattints a képre a nagyobb felbontásért!

Ismét rózsás

Kép (40×40cm)

Szívem szerint mindig rózsával a hajamban járkálnék, de csak ritkán teszem:)) Tizenévesen, nyaranta, pici, élő rózsabimbót hordtam a nyakamban, bőrszíjon.

A városban ahol laktam, volt egy utca, ahol szebbnél szebb rózsabokrok voltak végig az út mentén, és tudom hogy csúnya dolog, de onnan gyűjtögettem:) Hétvégén, hajnalban, buli után ez volt a legkedvesebb szórakozásom. Amúgy mentségemre legyen szólva, észre sem lehetett venni, hogy megdézsmáltam őket, annyi volt belőlük. És hát megszállottja voltam a szépségüknek:)

Pillanatkép

Én és a vállalkozás

Jelen pillanatban két különböző fogalom. Tegnap voltam a vállalkozásfejlesztési tréning első napján, és bár iszonyatosan élveztem, most tudatosult bennem, hogy hatalmas feladat előtt állok. És ez megrémít. Vajon képes leszek egy "valódi" vállalkozást beindítani? Tényleg ezt akarom? Hogy fogom tudni összeegyeztetni az alkotással?

Nem akar valaki a menedzserem lenni, és levenni ezeket a terheket a vállamról????:)))) Na jó ezek csak egy fuldokló szavai. Igenis megcsinálom. Azért is.

Ismerem magam annyira, hogy tudjam, hajlamos vagyok félni azoktól a dolgoktól, amiket nem ismerek.

Ha egy ajtó előtt állok, amin annyira de annyira szeretnék belépni, de mégsem teszem, az azért van mert túlmisztifikálom ami mögötte van. Valami hang azt mondja, hogy is képzelheted, hogy beteheted ide a lábad, kicsi vagy te ehhez....
Amikor életemben először mégis sikerült erőt vennem magamon, hogy lenyomjam a kilincset,és belépjek, gyűlöltem magam az elvesztegetett időért, gyűlöltem magam a gyávaságomért.

Azóta nem hagyom, hogy megbénítsanak a félelmeim. Persze ideig óráig, néha sokkal tovább is, megbénítanak, és nagyon kemény harcokat vívok önmagammal, de nem akarok olyan ember lenni, aki az elszalasztott lehetőségeit siratja.

Kék pöttyös

Beteg vagyok. Mandulagyulladás. Miért is ne pont most, amikor végre tavasz van. Ez az én szerencsém. Ráadásul ezen a héten kezdődött a tanfolyam is , úgyhogy rögtön le is maradtam az első két napról.

Azért ma este már egy kicsit jobban vagyok, így varrtam egy kitűzőt:)