A kultúraquiltek következő állomása Irán. Hát nem mondom, hogy szép témát sikerült választanom a képemnek, de már túl régóta tart ez a játék, és túl sok országot bejártunk ahhoz, hogy még inspirálni tudjanak a "külsőségek". A halálra kövezés textilképben való ábrázolása...hát...nem tudom mi fog kisülni belőle.....
Iránban a női hűtlenségért halálra kövezést szabnak ki. Egy gyilkosságban való bűnrészességért sok esetben „csak” börtönbüntetés jár.
Az iráni büntetõ törvénykönyv elõírja a megkövezés általi halálbüntetést. Még azt is megszabja, hogy a kövek elég nagyok legyenek ahhoz, hogy fájdalmat okozzanak, de ne legyenek akkorák, hogy az áldozat azonnal meghaljon. A büntetõ törvénykönyv 102-es cikkelye szerint a férfiakat derékig, a nõket pedig mellmagasságig kell a földbe temetni a megkövezés általi kivégzéshez. A 104-es cikkely a házasságtörésért járó büntetésre hivatkozva elõírja, hogy a felhasznált kövek "ne legyenek akkorák, hogy egy-két ütéssel végezzenek a személlyel; de ne legyenek olyan kicsik sem, hogy már nem tekinthetõek köveknek".
Az igazságszolgáltatási rendszer súlyos hibái gyakran eredményeznek méltánytalan bírósági eljárást, a halálbüntetések esetében is.
A megkövezés általi halálbüntetésre ítéltek nagy többsége nõ. A nõk aránytalanul nagy mértékben szenvedik el ezt a büntetést. Ennek egyik legfõbb oka, hogy nem kezelik õket egyenrangúan a törvény és a bíróság elõtt, ami egyértelmûen a méltányos bírósági eljárásra vonatkozó nemzetközi normák megszegése. Különösen azért vannak kitéve tisztességtelen bírósági eljárásnak, mert köztük jóval több az írástudatlan, mint a férfiak között, és ezért közülük többen írnak alá olyan bûncselekményt beismerõ vallomást, amelyet el sem követtek. A nõket az élet más területein érõ megkülönböztetés miatt is valószínûsíthetõen többször ítélnek el házasságtörés vádjával.
A kép származási helye: http://www.flickr.com/photos/stophere/156898258/
A sötét valóság ellenére is van remény arra, hogy a halálra kövezést Iránban teljesen el fogják törölni a jövõben. A helyi emberi jogvédõk bátor erõfeszítéseket tesznek Iránban, és a 2006 májusi mashhad-i halálra kövezést követõen elindították az "Örökre állítsuk meg a halálra kövezést" kampányukat. Ám ezekért az erõfeszítésekért magas árat kell fizetni. Az iráni tüntetõknek újabb zaklatással és megfélemlítéssel kell szembenézniük a hatóságok részérõl. 2007 márciusában Teheránban 33 nõt tartóztattak le, amikor 5 nõi emberi jogvédõ pere ellen tiltakoztak. Közöttük volt Asieh Amini, Shadi Sadr és az "Örökre állítsuk meg a halálra kövezést" kampány egy másik vezetõ tagja, Mahboubeh Abbasgholizadeh. A letartóztatottak közül harmincegy személyt március 9-ével elengedtek. Mahboubeh Abbasgholizadeh-t és Shadi Sadr-t csak március 19-én engedték szabadon 200 millió touman (több mint US$215 000) óvadék fejében. Elképzelhetõ, hogy pert indítanak ellenük, valószínûleg "rendzavarás" és "az állambiztonság megsértésének" vádjával.
Az iráni emberi jogvédõk hisznek abban, hogy a helyi erõfeszítéseket támogató nemzetközi nyilvánosság és nyomás segítségével változás érhetõ el az országban.
Az iszlám országokban ezeknek a nyilvános kivégézéseknek - az elrettentésen túl - kifejezetten a megalázás a szándéka és célja. A bűnösnek éreznie kell, hogy az egész közösség megvetése kíséri őt a pokolba vezető úton. Ezért is fordul elő gyakran, hogy a kivégzéseket stadionokban vagy kifejezetten e célra épített nyilvános tereken rendezik.
A kövezést az különbözteti meg más kivégzési módszerektől, hogy ez az egyetlen kivégzési forma, amelyet a közösség maga gyakorol, a bűnöst körbeállva a közösség tagjai dobálják meg.