Nemezelek

A szőnyeg, ami talán sosem lesz kész. Na jó.. azért most már látok rá némi esélyt:))

A keretezést teljesen újra kellett kezdenem, eredetileg nem csak a saját nemezelt lapjaimból állt, hanem készen vett filclapokból is. Ezzel nem is volt semmi gond, egészen a próbamosásig. Köztudott hogy a gyapjú némiképp összemegy a mosásban. Ez így is lett, de a vásárolt filclapok nem követték ebben ugyanúgy. Amiatt szétszedtem az egészet és a filclapokat is saját készítésű nemezelt lapokkal pótoltam.

Lassan elkészülök a kerettel, és jöhet a mosógépes nemezelés. Jó párszor kimosva a szőnyeget, az tovább nemezelődik, és ezáltal egy kicsit még összemegy, tömörödik, sokkal szebb lesz a textúrája.

Inkább kimosom ezerszer, egészen addig amíg már nem tömörödik tovább, és nem veszt a méretéből, így az új tulajdonosnak sem kell majd attól tartania, hogy fele akkora szőnyeget húz majd ki a mosógépből:)))

Egy feleslegessé vált nemezdarabból pedig ez a kép született

Már kezdtem beleőrülni, hogy órák óta csak tű be, tű ki, és hol van még a vége, úgyhogy félretettem a szőnyeget, és kicsit feltöltődtem a kép elkészítésével.

........befejeztem a keretet. Úgy döntöttem, hogy még az egészet átnemezelem a hagyományos szapppanos technikával is. Amúgy az alap eleve szappannal készült, csak a minták kerültek rá tűnemezeléssel.

Az új tálalószekrényünk

Régóta szerettem volna valami hasonló tálalót. Most megtaláltam az igazit:))) Bár ez a blog a saját alkotásaimról szól, de egyszerűen meg kellett mutatnom. Már készül hozzá egy új konyhai szőnyeg. Ha kész, mutatom.

Végre szabadságon:))

Szabadságom első napja-elkészült Sára.

Ezernyi tervem van az elkövetkező három hétre. Annyi félkész munkám van, és most úgy érzem van is kedvem befejezni belőlük néhányat. Persze nyaralni is megyek. Idén Santorini a cél. Már alig várom.

Bolti eladás

Pár napra rá hogy boltot nyitottam a Meskánál, már meg is vásárolták a napokban készített Lili babámat, és a kedvenc virágos lovacskámat.

Holnap mennek a postára. Tudom hogy hülyén hangzik, de iszonyú nehéz megválnom tőlük. Főleg a lótól, mert azt már régebben csináltam, és annyira a szívemhez nőtt. Karácsonykor is lelkiismeretfurdalásom volt amikor az elkészült ajándékokat legszívesebben megtartottam volna magamnak. Aztán amikor láttam hogy az új gazdái mennyire örülnek nekik, ez szerencsére elmúlt.

Most is biztos vagyok benne hogy jó helyre kerülnek a drágáim, mert aki a mai világban kézműves munkákat vásárol az szerintem meg is becsüli azokat :)

És itt jön az ellentmondás: Annyira boldog vagyok, hogy valakinek teteszettek annyira a munkáim, hogy meg is vásárolja azokat. Büszkeséggel tölt el:))