Hétvégi hangulatképek

WIP, avagy Work In Progress

WIP, originally uploaded by ledannapatchwork.

Work In Progress, sokkal elegánsabb, mint azt írni, hogy félkész :) Rengeteg ilyen WIP darabom van. Néha jön egy kis ihlet, és egy lépéssel előrébb jutok. A képen látható valaminek (merthogy még nem tudom mi lesz belőle) az az érdekessége, hogy trapuntó-szerű technikával készült. Nem tudom a képen mennyire látszik, de egyes részei (levelek, madár, virág) magasan kiemelkednek a síkból. A motívumokat gépi pelenkaöltéssel felapplikáltam az alapra, majd a hátlap felől kis bemetszéseket ejtettem rajtuk. Ezeken a réseken keresztül tömködtem be a töltőanyagot. A réseket összevarrtam, majd az egészet szendvicseltem, férceltem, és az applikáció vonalai mentén összevarrtam a három réteget.

Ezután következett a háttér tűzése. Hát nagyon megszenvedtem vele, és nem lett túl szép. A hatalmas "dudorok" eléggé összehúzták az anyagot, és például a madár körül nem is tudtam eléggé kifeszíteni az anyagot, úgyhogy tűzésnél sikerült itt-ott redőt képeznem (bár meg kell jegyeznem,ezzel a "redőzéssel" elég érdekes felületeket lehetne képezni:)). A kitömött motívumok között ráadásul lehetetlen volt normáslis csigavonalat "rajzolni", mivel nem fért el a talp. Toporzékolt a BSR, de ahhoz képest hogy milyen nehéz feladatnak volt kitéve, le a kalappal :)) .

A kis sárga virágok tűnemezelve vannak. A kitömött leveleket és a madarat még túl elnagyoltnak, és párnaszerűnek tartom, úgyhogy azok még tűzve lesznek. Persze kézzel, mert még csak be sem férnének a gép alá:)

Nem tudom hogy lehetne megoldani úgy az ilyen típusú képeket, hogy csak a háttér tűzése után következzen a kitömés, és a hátlap is szép maradjon?

Talán megoldás lehetne, ha applikálásnál egy kb. egy centiméteres részt nem varrnék le. Viszont ez elég macerás. Utólag minden egyes motívumot külön-külön befoltozni.

Ez lehet hogy nem is rossz ötlet:)

Hétvége a Kastélyban-Parádsasvár

A kultúraquiltek következő témája Marokkó

Már most tele vagyok ötletekkel. Nagyon belelkesültem. Az az egy biztos, hogy mozaik lesz a képemen! Mindig is lenyűgöztek, hát most itt az alkalom textilbe önteni.

Kubai homlokzat

Cuban front, originally uploaded by ledannapatchwork.

Elkészült a kubai ihletésű quiltem. Eredetileg a korábban már bemutatott kubai zenészek közül a bőgőst szerettem volna textilbe önteni. Teljesen elvarázsolt a bácsika, a réveteg tekintete, háta mögött a málló vakolatú házzal. El is készítettem a hátteret hozzá, amivel majdnem elégedett is vagyok. A málló vakolat, pergő festék megvalósításakor rögtön a cafatos technikára gondoltam. Jó megoldásnak tűnt, de nem hittem volna, hogy ennyire telitalálat. Apró fecniket vagdostam a kék anyagból, rászórtam egy óarany (koszossárga) textilre, erre jött a vízben oldódó fólia, majd az egészet letűztem cakkos vonalakkal. Lemostam a fóliát, és kész. Talán a szín nem annyira telitalálat. Valami szürkésebb kék jobb lett volna. Nem is értem miért esett erre a kékre a választásom. Utólag visszanézve a kubai házakat, nem ezt a színt használják. Az emlékezetemben mégis ez maradt meg valamiért. Kuba= erőteljes, határozott, karakán színek. Piros, kék, sárga.

Megvolt a háttér jöhetett a bőgő. Ki is vágtam a fénykép alapján, de ekkor már éreztem, hogy ez a fotó utáni másolás nem az én világom. Elképzeltem a bőgős bácsikát, és túl direktnek éreztem. Miért csináljam meg textilből ugyanazt, amit egy fotós már tökéletesen megalkotott. Még ha sikerülne is teljesen élthűen visszadnom a látványt (amit kizártnak tartok:)) , mi értelme van? Miközben valami elvontabb megoldásban gondolkodtam, teljesen belebonyolódtam az eredetileg háttérnak szánt erkély elkészítésébe. Miközben kovácsoltvas rácsokat rajzolgattam, már nem tudom hogyan, de eszembe jutott amikor gyerekkoromban az összehajtogatott papírból itt-ott kivágva egy darabot, csodaszép csipketerítők születtek. Ez az. Megvan a megoldás, hogyan legyen plasztikus az erkélyrács. Még papírból csak-csak megoldom, de textilből? A megoldás a keményítő lett. Miközben hajtogattam a textilt, sűrűn locsolgattam keményítővel. Először ragadt minden, de aztán valahogy mégis összeállt a dolog. Technikailag tetszik a megoldás, de a kivitelezésen lenne még mit csiszolni. Már arra is gondoltam, hogy így rögzítés után ki kéne mosni a keményítőt az anyagból, hogy ne legyen ennyire merev a hatás. A spaletta az egyetlen, amivel teljesen meg vagyok elégedve. Félbehajtott textilcsíkokat összevartam, majd darabokra vágva egymáshoz varrtam.

Már készítés közben rájöttem, hogy mit csinálnék másképp. Egy kék, és egy piros házfal, egy egy erkéllyel érdekesebb lett volna.

www.kulturaquiltek.blogspot.com

Fából épült házak, hatalmas verandával. Imádom :)

Nem igazán rajongok az USA-ért. És akkor még nagyon diplomatikusan fogalmaztam. Na mindegy ez itt most nem téma. Mindenesetre azt el kell ismernem, hogy az építkezési stílusuk-gondolok itt a lakóházaikra-lenyűgöző.
Sosem foglalkoztam vele, miért is olyanok a házaik, amilyenek, de most véletlenül találtam egy jó cikket, ami erről szól. Gondoltam bemásolom ide egy részét.

"Már rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy nem egy, hanem megszámlálhatatlanul sokféle amerikai építési stílus létezik. Az „amerikai típusú” jelzőt leginkább az építkezés módjával kapcsolatban (anyagok, szerkezet), illetve a megjelenés néhány elemére vonatkozóan használhatjuk viszonylag egységesen. Nézzük hogyan, miből építkeznek az amerikaiak!

Az amerikai építkezés Bár nyilvánvaló, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni az eltérő adottságokat: az Amerikai Egyesült Államokban mások a szokások, az erőforrások, a teleknagyság, a beépítési szabályozások, mint nálunk. Persze ebben az óriási országban nagyok a különbségek az egyes országrészek között is. Ami azonban általánosan jellemző az építkezésekre, hogy az elsődleges alapanyag a fa. Ritka kivételektől eltekintve fából építkeznek, kihasználva olcsóságát, mivel megújuló, nagy tömegben rendelkezésre álló erőforrásról van szó. A fából történő építkezés rendkívül gyors, a megrendeléstől számított két-három hónap alatt kulcsrakész a ház. A rétegelt falemeznek, amiből a házakat építik nagy a szakítószilárdsága, emellett nem tágul-húzódik össze a páratartalom változásának hatására. A falemezek közé hőszigetelő anyag (üveggyapot, polisztirollap stb.) kerül, és a faszerkezet között vezetik általában a fűtéscsöveket is. A sokféle fűtési-hűtési rendszer közül talán a legelterjedtebb a ventillátoros levegőáramoltatás („forced hot air”), de egyre népszerűbb a melegvizes fűtés is („forced hot water ”).

A ház- és telekméretekről, ha máshonnan nem, hát az amerikai filmekből mindenkinek van némi elképzelése. Gondolom, hozzám hasonlóan sokan sóhajtanak egy nagyot, látva a hatalmas kerteket, a távolba vesző szomszédokat, és a tágas belső tereket. A filmekből ismert amerikai kertvárosi házak persze korántsem egyformák, de van jónéhány tipikus jellemzőjük, mint például a bejárat előtti nagy veranda (porch), a fehér ajtók és ablakok, a külső borítás – a vízszintes csíkos „siding”, ami lehet fából, fémből vagy akár műanyagból. Belül a nagy, egybenyíló terek, az ún. amerikai konyha, illetve a házzal összeépített garázs azok a jellegzetességek, amire azt mondhatjuk: „tipikus amerikai”. Ha eltöltenénk egy pár napot egy ilyen házban, valószínűleg sok minden szokatlan lenne számunkra: a ventillátor zaja, az érzékenyebbeknek a levegőáramlásból eredő huzat, a fapadlózat recsegése. Ezt azonban állítólag hamar meg lehet szokni, és persze kárpótol minket a tágasság érzet, na meg az is, hogy pénztárca-kímélő építkezési módot választottunk.

A főbb amerikai építési stílusok Az építkezőknek szóló internetes amerikai honlapokat nézegetve mi is meggyőződhetünk arról, hogy annyiféle a stílus, mint csillag az égen. Itt csak néhányat tudunk kiemelni, azokat, amelyek a legnépszerűbbek országszerte.

Kezdjük talán a vidéki (country) vagy farm stílusúnak nevezett háztípussal. A hollywoodi filmek révén nemcsak Amerikában a legkeresettebb, hanem a világ többi részén is az amerikai életforma szimbólumává vált. Az egyik jellemzés, miszerint „egy country stílusú házban mindenkit az a misztikus érzés kerít hatalmába, hogy valaha már járt itt” talán még azokra is igaz, akik még sohasem voltak a tengerentúlon. A mai farm stílus őse az ország nyugati-délnyugati részéről indult hódító útjára. Az ilyen stílusban épült ház általában egyszintes, nagy alapterületű, alacsony tetős épület. Egyre gyakoribb a kétszintes változat is, ahol a lépcsőfeljáró a bejárati folyosóról vezet fel az emeletre. Az alaprajz főbb sajátosságai az aszimmetrikus (klasszikusan L alakú) elrendezés, a házat körül ölelő két-három nagy veranda, és a hatalmas étkező-nappali, amit többnyire csak egy pult választ el a konyhától. Ez az a háztípus, ahol a garázs is leginkább az épületbe „simul”, annak teljesen részévé válik.
A koloniál stílusú házaknál nem Hollywood, hanem a történelem adja azt a misztikumot, ami ámulatba ejti a szemlélőt. Ezekben a házakban a keleti parti telepes kolóniák (angolok, spanyolok, hollandok…) építési kultúrái tükröződnek, ez ad nekik területenként eltérő hangulatot, megjelenést. Közös jellemzőjük, hogy tipikusan két-háromszintesek, szimmetrikus homlokzattal, csúcsos tetővel, oszlopokkal. Gyakori a templom-szerű bejárat: oszlopos előcsarnok háromszögű oromzattal. A külső borítás általában fa vagy tégla. A koloniál házak egyéb stílusjegyei és belső berendezése régiónként változó, közös vonásként talán az eleganciát, a klasszikus egyszerűséget lehet kiemelni.

A viktoriánus házak az angol építkezési hagyományt őrzik, általában kétszintesek, nagy belmagasság, széles, végig oszlopokkal és alacsony kerítéssel díszített veranda, változatos tetőkialakítás (tornyocskák, fülkék) jellemzik őket. Az erős angol hatást jelzi, hogy további két angol eredetű stílus is népszerű: a georgiait leegyszerűsítve csak „vörös téglás háznak” hívhatjuk, a tudor stílus mintája pedig az angol vidéki ház (country cottage). A tudor stílusú házban az alsó szint általában téglából épül, a felső szint jellegzetessége pedig a sötét tónusú fa borítás és a világos stukkó díszítés a ház kontúrján, valamint az ablakok körül.Remélem sikerült némi ízelítőt nyújtani az amerikai építési stílusokból, bár korántsem teljes a kép.

Az amerikaiak átlagosan 10 évente új házba költöznek, vagy legalább az új trendeknek megfelelően átépítik, bővítik régi házukat. Ez sokkal könnyebben megy a falemez falakkal, mintha téglát használnának. Amerikában az átlagos teleknagyság becslésem szerint mintegy négy-ötszöröse a hazainak, de a kiemelt lakóövezetekben még ennél is nagyobb a különbség. Nagy telek, olcsó építőanyag - nem csoda, hogy a házak is nagyobbak: a lakóterület valahol 200-300 négyzetméter körül alakul. Ehhez jön a legtöbb esetben a pinceszint és a dupla garázs."

(Pataki Klára: Amerikai típusú házak http://www.baubid.hu/)

Bolognában jártam

Illusztráció: Valeria Docampo (Argentína)

.

.

Az elmúlt napokban a Bolognai Gyermekkönyvvásáron dolgoztam a Magyar Illusztrátorok Társaságának standján. Ez egy nemzetközi kiállítás és vásár volt, ahol a világ minden pontjáról megjelentek az illusztrátorok, bemutatva munkáikat.

A fenti képen a kiállítás számomra legérdekesebb helyszíne látható, az úgynevezett "találkozási pont", ahol az illusztrátorok hírt adhattak magukról. Szebbnél szebb névjegykártyákat, képeslapokat, sőt bélyegeket helyeztek el a falakon, amelyeket saját illusztrációik díszítettek.



Egy igazi kincsesbánya volt. Jópár névjegyet gyűjtöttem, sokuknak van honlapja, képtára, úgyhogy van miből ihletet meríteni:))