Kicsit tovább tart, mint gondoltam, és még azt sem tudom mi lesz belőle, de nem is ez a lényeg! Tetszik ez a technika, tele vagyok ötletekkel, most hogy már van némi tapasztalatom is!
Azt hiszem veszek egy punchingoló talpat a gépemre, mert már gondolom miben lehet jobb a kézinél. Természetesen a gyorsaságra tippelnék, és talán erősebben is rögzíti a szálakat.
A lényeg itt is az, hogy addig szurkáljuk a gyapjút, amíg a szálak össze nem kapaszkodnak, és tömörré nem válik az alakzat. Persze kell valamilyen alap is, amin dolgozunk. Nekem a hungarocel teljesen bevált.
Természetesen térben sokkal nehezebb dolgunk van a kialakítással, de azt hiszem egy idő után rá lehet érezni a megfelelő mozdulatokra, és valójában nem nagyon lehet elrontani, mert szinte a végtelenségig lehet toldozni!
Ígértem, hogy megmutatom hogyan is néz ki ez a punchingolás, de ne gondoljatok valami bonyolult dologra. Csak ez a körömkefeszerű valami kell hozzá, amit az alap alá helyezünk, erre jön az applikálandó motívum, amit a fogas tűs szerkezettel szurkálunk egészen addig, amíg nem rögzül az alaphoz.
Íme a a szerkezet használati utasításából:
Egymás mellet látható az ilyen volt (jobb)-ilyen lett(bal) állapot:)
Újabb, évekkel ezelőtti félkész alkotásomba fogtam bele újult erővel, új módszerekkel.
Az alap hagyományos szappanos nemezelési technikával készült, és bár a képen szürkének látszik, valójában fekete. Azért tűnik szürkének, mert egy-két szappant biztosan elhasználtam a készítése közben, ami most por formájában bújik meg a szálak között. Eredetileg kabátanyagnak készült, az alapon kívül a madár és a virágmotívumokat is szappanos vízzel rögzítettem. Rettenetesen időigényes munka. A végtelenségig kell dörzsölni a gyapjút, amíg nagy nehezen összekepaszkodnak a szálak. Finom vonalú motívumokat külön művészet összehozni. Ha belegondolok, meddig kínlódtam a szárakkal, és még szépek sem lettek (a képen látható már az új módszerrel felújított változat, ugyanígy a madár, és a virágok is).
Most csak fogok egy gyapjúfonalat és a punchingolótűkkel addig "ütögetem" bele az anyagba, amig meg nem kapaszkodik. Ez körülbelül pár másodperc per négyzetcentiméter:)
Ami még nagyon tetszik ebben a technikában, hogy a végtelenségig lehet keverni a színeket. Ha például csinálsz egy levelet, utána árnyalhatod úgy, hogy egy hajszálvékony hártyaszerű sárga gyapjúréteget punchingolsz rá!
Most még bolti festésű gyapjút használok, ami csak harsány színekben kapható, de a legközelebbi procionos festésemnél a gyapjút is bevetem:)
Végül egy kedvenc alkotó:
http://www.etsy.com/view_transaction.php?transaction_id=6778502
Már magával az úrihímzéses mintarajz elkészítésével is annyit foglalkoztam, hogy az teljesen beitta magát a gondolataimba, egy ideig nem is tudtam másban gondolkodni. Ez a tűzzománc pontos, lekicsinyített mása a hímzésnek, de csak az első harmada készült el. Talán még egyszer befejezem, de már nem érzek túl nagy késztetést rá :) Ez a legkedvesebb tűzzománc darabom, életem legszabadabb, legboldogabb hetei kötődnek hozzá, amikor csak az alkotásról szólt minden :)
Ez az egyetlen olyan munkám, ami szigorú, pontos tervezés eredményeként jött létre, amelynek hosszas kutatómunka előzte meg elkészültét. Sajnos már nem él bennem elég elevenen a készülés menete, nem emlékszem az elképzelésekre, mozzanatokra, amelyek alapján olyan lett a hímzés, amilyen (azért is kezdtem blogot írni, hogy az ilyenfajta élmények, gondolatok megmaradjanak), de az biztos, hogy hónapokig, talán egy évig is készült.
Folyamatosan gyűjtöttem a nekem tetsző motívumokat, és addig-addig rakosgattam őket egymás mellé, amíg ki nem alakult a végső, hagyományokhoz hű mintarajz.
Teljes korhűségre törekedtem, anyagban, színben, motívumokban, és azok elhelyezkedésében, öltésfajtákban, egyszóval mindenben. Elolvastam minden fellelhető, ezzel a témával foglalkozó cikket, könyvet.
Eléggé vegyesek voltak az érzéseim a megvalósítás terén. Tetszett, hogy meg kell oldanom egy feladatot, de túlságosan meg volt kötve a kezem. Olyan színekkel kellett dolgoznom, amelyeket amúgy sosem alkalmaztam volna együtt, és bár a felhasználható motívumok nagyon közel álltak hozzám, azok elrendezése, egymásmellettisége is szigorú szabályok szerint alakult. Nem sok tér jutott a kreativitásnak, de azt a végtelenségig próbáltam kihasználni.
Na ez már sokkal jobban tetszik, de még lesznek változtatások :)) Olyan régen szerettem volna festeni valamit a falra, de végül sosem vágtam bele. Az biztos, hogy ha lesz gyerekem, hasonló módon fogom kifesteni a gyerekszobát is! Az asztalt is más irányba fordítottam, így jobban hozzáférek mindenhez, és a tároló fekete színe is túl harsány volt, úgyhogy lefestettem ugyanolyan szürkészöldre, mint amilyen a fal is.
Készül a varrósarkom! Jelen pillanatban így néz ki, de még nincs teljesen kész. Még túl nagy a káosz!
