Mézeskalács szalaggal kombinálva

A mézeskalácssütés nálam hozzátartozik a karácsonyi készülődéshez. Az ízéért nem vagyok oda, az illatáért viszont annál inkább. Ajándékba szoktam készíteni őket, ami pedig megmarad, az megy a fára, és a lakás különböző pontjaira illatozni!

Az idén egy új receptet próbáltam ki, és azt hiszem ennél is fogok maradni! A babavarró topikról Kdatta ajánlotta, és tényleg nagyon jó, mert egyáltalán nem ragad, és nagyon vékonyra lehet nyújtani a tésztáját.
Az első adag sütésénél azonban még nem lelkesedtem ennyire! Majdnem a szemétben végezte az egész, mert a megsült figurák olyan borzasztóan hepehupásak, és ráncosak voltak, hogy valami szörnyű. Valahol éreztem hogy talán a tojással lehet a gond, így hát betettem egy darabot anélkül, hogy megkentem volna, és láss csodát, gyönyörű egységes felületű, aranybarna figurát húzhattam ki a sütőből!

Jó, tehát ez a tészta nem szereti, ha megkenik tojással, de akkor hogy fogom rögzíteni a díszítésként használt magokat??? Próba..sütőből kivét... és sikerült. Gyönyörűen belesültek a magok mindenféle ragacs nélkül, és végül még sokkal jobban be is jön nekem a tojás nélküli matt felület!

Íme a recept, köszönet érte Kdatta-nak:

MÉZESKALÁCS ANGÉLÁTÓL

Tésztához:
1 kg liszt
20 dkg porcukor
1 csomag szódabikarbóna
2 púpozott kávéskanál őrölt fahéj
2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg
Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

½ kg vegyes virágmézbe (fél befőttesüvegnyi kb.) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) Rama margarint és mikróba tesszük. Ha jól átmelegedett, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a forró méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele. Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni. Ha több napig áll, csak jobb lesz. A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor kevés lisztet gyúrunk bele. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. Kisebb figurákhoz vékonyabbra, nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

Az írókához kb. 15-20 dkg kristálycukrot elektromos darálón jó alaposan daráljunk le, majd egy tojásfehérjéhez adagoljuk kanalanként habverővel elkeverve. Akkor jó, ha a habverőről már egész lassan folyik le és nem terül szét hamar. Egy un. „Önzáró tasak” (az „önzáró részt levágva) egyik sarkába töltjük a mázat, befőttes gumival elkötjük és a zacsi hegyére óvatosan, nagyon kis lyukat vágunk ollóval. Ez a zacskófajta azért jó, mert vastagabb az anyaga és nincs széles hegesztése. Nagyobb papírboltokban élelmiszerboltokban kapható.

Az idén a mézeskalácsaimat sem kerülte el a textilőrületem, és a fejemben már számos új, szalagos ötlet várja a következő évi adventet. Az egész azzal kezdődött, hogy egy újságban láttam egy szalaggal átfűzött szívet, amit továbbfejlesztettem, és két különböző színű szalagot fűzve a szívekbe fonott hatást értem el.

Annyira megtetszett ez a kevert technika, hogy a ló figurám sem kerülhette el ezt a megoldást.

További képek: www.flickr.com/photos/ledannapatchwork