vasárnap, december 30, 2007

Mézeskalács szalaggal kombinálva



A mézeskalácssütés nálam hozzátartozik a karácsonyi készülődéshez. Az ízéért nem vagyok oda, az illatáért viszont annál inkább. Ajándékba szoktam készíteni őket, ami pedig megmarad, az megy a fára, és a lakás különböző pontjaira illatozni!

Az idén egy új receptet próbáltam ki, és azt hiszem ennél is fogok maradni! A babavarró topikról Kdatta ajánlotta, és tényleg nagyon jó, mert egyáltalán nem ragad, és nagyon vékonyra lehet nyújtani a tésztáját.
Az első adag sütésénél azonban még nem lelkesedtem ennyire! Majdnem a szemétben végezte az egész, mert a megsült figurák olyan borzasztóan hepehupásak, és ráncosak voltak, hogy valami szörnyű. Valahol éreztem hogy talán a tojással lehet a gond, így hát betettem egy darabot anélkül, hogy megkentem volna, és láss csodát, gyönyörű egységes felületű, aranybarna figurát húzhattam ki a sütőből!

Jó, tehát ez a tészta nem szereti, ha megkenik tojással, de akkor hogy fogom rögzíteni a díszítésként használt magokat??? Próba..sütőből kivét... és sikerült. Gyönyörűen belesültek a magok mindenféle ragacs nélkül, és végül még sokkal jobban be is jön nekem a tojás nélküli matt felület!

Íme a recept, köszönet érte Kdatta-nak:

MÉZESKALÁCS ANGÉLÁTÓL

Tésztához:
1 kg liszt
20 dkg porcukor
1 csomag szódabikarbóna
2 púpozott kávéskanál őrölt fahéj
2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg
Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

½ kg vegyes virágmézbe (fél befőttesüvegnyi kb.) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) Rama margarint és mikróba tesszük. Ha jól átmelegedett, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a forró méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele. Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni. Ha több napig áll, csak jobb lesz. A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor kevés lisztet gyúrunk bele. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. Kisebb figurákhoz vékonyabbra, nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

Az írókához kb. 15-20 dkg kristálycukrot elektromos darálón jó alaposan daráljunk le, majd egy tojásfehérjéhez adagoljuk kanalanként habverővel elkeverve. Akkor jó, ha a habverőről már egész lassan folyik le és nem terül szét hamar. Egy un. „Önzáró tasak” (az „önzáró részt levágva) egyik sarkába töltjük a mázat, befőttes gumival elkötjük és a zacsi hegyére óvatosan, nagyon kis lyukat vágunk ollóval. Ez a zacskófajta azért jó, mert vastagabb az anyaga és nincs széles hegesztése. Nagyobb papírboltokban élelmiszerboltokban kapható.




Az idén a mézeskalácsaimat sem kerülte el a textilőrületem, és a fejemben már számos új, szalagos ötlet várja a következő évi adventet. Az egész azzal kezdődött, hogy egy újságban láttam egy szalaggal átfűzött szívet, amit továbbfejlesztettem, és két különböző színű szalagot fűzve a szívekbe fonott hatást értem el.


Annyira megtetszett ez a kevert technika, hogy a ló figurám sem kerülhette el ezt a megoldást.


További képek: www.flickr.com/photos/ledannapatchwork

péntek, december 28, 2007

Karácsonyfánk 2007

Nagyon Boldog Ünnepeket Kívánok Mindenkinek !
2005-ben úgy indult a blogozásom, hogy feltettem az akkori karácsonyfánkat, aztán egy évig ez volt az egyetlen bejegyzés. Akkor még nem tudtam mit is kezdjek ezzel a lehetőséggel, de egyre inkább a foltvarrás megszállottja lettem, megismertem (először a neten, majd sokukkal személyesen is volt szerencsém találkozni) nagyon sok hasonló érdeklődésű embert akiknek érdemes volt megmutatnom miket is készítek, így egyre több munkámat osztottam meg velük a blogomon keresztül. Ezúton köszönet minden elismerő szóért, minden kedves gesztusért!
Idén már a harmadik karácsonyfámat mutathatom meg, és bár mindegyiket szerettem, ez az eddigi legnagyobb (majdnem három méteres) és legszebb mind közül. Március előtt nem is vagyok hajlandó megválni tőle :))
Nem szeretem a 'divatkarácsonyfákat' Nem mintha nem lennének szépek! Gyönyörű lehet mondjuk, egy csak arany díszekkel ékesített fa. Egy boltban meg is csodálom, de egy otthonban?! Annak nincsen lelke, nincsen története! Én minden évben várakozással telve nyitom ki a díszekkel teli dobozt, és örülök, hogy újra láthatom a 'kincseimet'! Tíz éve gyarapodik a készletem. Minden évben vadászok különleges darabokra (már van egy tuti beszerzési helyem is, ha valakit érdekel megadom a címet), de nagyon sokat ajándékba kaptam, főként anyukámtól. És persze van néhány még a gyermekkoromból, legalább huszonöt évesek.


Posted by Picasa

csütörtök, december 13, 2007

Szerintem az üveg így a legszebb

Ez a kép egy francia szakácskönyvből való. Álomszépnek találom az ilyen homokfúvott üvegeket! Ahogy az apró réseken átsejlik a mögötte lévő világ! Amikor szemeim előtt megjelenik az álomotthon, akkor ilyen ablakokat látok.



A konyha és a szoba közötti ajtóba tavaly azért tetettem sima, átlátszó ablaküveget, mert már készen állt a terv: egy, a képhez hasonló gyönyörűség megvalósítása. Rászánni azonban a mai napig nem bírtam magam erre az elég időigényes műveletre. (Mióta a varrás megszállottja lettem, már lassan minden másra sajnálom az időmet)


Hogy hogyan csinálnám? Sablon öntapadós fóliából felragasztva az üvegre, és a fedetlen felületek maratópasztával való lekenése. Egyszerűnek tűnik, de ha elrontja az ember, már csak az üveges segíthet!


Ma azonban egy lépcsőfokot előreléptem a megvalósítás terén. Mintegy próbaképpen, és a karácsonyi dekoráció részeként átmásoltam a fenti képről pár elemet egy öntapadós fóliára, felragasztottam az üvegre, de maratópaszta helyett most még csak műhót alkalmaztam! Persze a végleges megoldás bonyolultabb motívumrendszert fog alkotni, de most csak ennyihez volt türelmem (ami szép teljesítmény két napos mozdulatlan ágybanfekvés - hála valamilyen vírusnak-után)










péntek, december 07, 2007

"Bőgőtörlő"

Az egyik fele filc, a másik frottír. A rendeltetése bőgőtörlő.

Ez egy kicsit hülyén hangzik. Szóval a férjemnek évekkel ezelőtt vettem egy tigrises frottírtörölközőt a nagybőgőjéhez, aminek a húrjait elég sűrűn kell tisztítani. Nagyon sajnálta, amikor egy fél évvel ezelőtt elhagyta, de sehol nem sikerült vennem még hasonlót sem! Hát ezért készült most ez a kendő.
Nagyon tetszett neki!







csütörtök, december 06, 2007

Fanni Angyala




Egy beteg kislány műtétjére indult gyűjtés! Ehhez kapcsolódott az általam is látogatott babás topik! Kaptunk egy egységes szabásmintát alapnak, és mindenki elkészítette belőle a maga angyalkáját, amelyek egy jótékonysági vásár keretében kerülnek eladásra.
Ha a többi angyalkát is meg szeretnétek nézni, a következő linken megtaláljátok:

http://gportal.hu/portal/indexbaba (keressétek a "Fanni angyala" címszót)



szerda, december 05, 2007

"Cafatos"

Eleinte egyáltalán nem vonzott ez a technika, de a fórumon napokig másról sem lehetett hallani, úgyhogy gondoltam mit veszthetek, kipróbálom! És bejött! Látok benne fantáziát! Aki még nem csinált ilyet, íme a leírás, nem mintha túlzottan bonyolult lenne.

Amit a legjobban imádtam benne, az az anyagok felszabdalása volt, és hogy végre megszabadultam a kidobni sajnált, de amúgy már semmire sem jó maradék fecnijeimtől. A végén már annyira belelendültem az aprításba, hogy vissza kellett fognom magam, nehogy nekiessek a még egyben lévő anyagkészletemnek is. Veszélyesen megfertőződtem! Annyira élvezetes, amint végigsiklik a körkés, egyre vékonyabb csíkokat vágva, amit aztán a kupac tetejére szórhatok! Na ez már tényleg beteges!

És íme a kupac


Leterítem a hátlapot, és szépen elegyengetem rajta a fecniket, úgy hogy ne látszódjon ki az alap! Gyönyörű látvány. Körülbelül 50×50 cm-es felületet terítettem így be.

Aztán az egész művemet beterítettem ezzel a csodafóliával, aminek az a lényege, hogy ha víz éri, volt-nincs, megsemmisül!

Ezután következett a három réteg rögzítése gombostűkkel! Hogy én ezt mennyire utálom csinálni! Ennél a technikánál pedig még a szokásosnál is alaposabban kell összetűzni a rétegeket! A széleket végig, mert különben kihullanának a cafatok, de belül is elég sűrűn, mert könnyen összecsúszhat az egész.
És jöhet az, amit a legeslegeslegjobban szeretek csinálni, a szabad gépi tűzés, persze csak amióta van ez a kis imádnivaló öltésfigyelő szerkezetem! Na jó, azért előtte is szerettem! Bár ettől a zacskóra varrástól eleinte féltem egy kicsit! Nem fog-e kiszakadni, fogja-e vinni rendesen a gépem, de kár volt izgulni, ki van ez találva, és gyönyörűen lehet varrni.


Készül a szép virágmotívum, de elöljáróban annyit, hogy a kész "cafaton" ez nem igazán érvényesül!
Miután kész a tűzés, mehet a zuhany alá az egész, és kész is a"cafatdarab".
Sötét a kép, de pont így, árnyékosan adja vissza legjobban ennek az az egésznek a lényegét, a textúráját!




És egy egészen közeli kép:

Azt hiszem némi kiegészítéssel szőnyeg lesz belőle, de persze majd láthatjátok ha kész!