Textil mindenfelé!

Többször felvetődött már a kérdés, hogyan tároljuk anyagainkat! Amiknek a száma persze folyamatosan csak nő, és ez megközelítőleg sincs egyenes arányban a belőlük megvarrt dolgokéval. Persze csak a saját nevemben beszélhetek!

Én sosem szerettem a túlzott tervezést. Azt, amikor az ember szépen kigondolja, hogy ehhez és ehhez a takaróhoz ennyi és ennyi, ilyen és amolyan színű anyagra lesz szükség! Egy ilyen típusú tervezéssel számomra már el is vesztette a varázsát a megvalósítás.
Persze hülyén néznek rám a boltban, amikor több mint száz méternyi különböző zsinór, paszomány, szegély felvásárlása után a feltett kérdésre:mi lesz belőle, csak annyit tudok válaszolni, hogy még nem tudom... Nálam a dolgok sokszor csak hosszú idő után találják meg a helyüket. És ezért van annyi félkész alkotásom is. Van amit csak évek múltám veszek újra elő, és fejezek be. És ezért van rengeteg anyagom is.

A tárolással kapcsolatban nem is az a gondom, hogy már nem férek az anyagoktól, (bőven van még hely a dobozaim számára), hanem az, hogy ha valamit készíeni szeretnék, egyszerre kell látnom minden egyes darabot, mert csak így tudom eldönteni, melyikre lenne szükségem. És ez iszonyúan macerás. Fel-le pakolászni a többkilós dobozokat, miközben a szoba lassan csatatérré változik. És persze még így is előfordul, hogy valamelyik doboz sikeresen kimaradt a szemrevételezésből, pedig abban pont ott lapult a megfelelő anyag. Fejben pedig már képtelen vagyok megjegyezni a készletet!

Mivel a méeteráru boltok polcaihoz hasonló látvánnyal nem szeretném elárasztani piciny lakásunkat (persze, ha lenne saját szobám, amit csak én uralnék, akkor ez a megoldás lenne a nyerő), marad a "mintavétel", vagyis minden textilből kivágok egy 15×15-ös négyzetet, színek szerint csoportosítom, így anyagválasztásnál már nem kell a dobozokkal bajlódnom!