Párizsban élni 1

Ez a blog nem a magánéletemről szól, nem is leszek túl személyes, igyekszem arra helyezni a hangsúlyt, milyen itt élni egy olyasvalakinek, akinek a szeme a legfőbb érzékszerve:)

Vizuális ingerekből pedig nincs hiány. A múltkor olyan áloszépen megkötött virágcsokrot láttam, hogy szó szerint összeszorult a szívem a gyönyörűségtől:), de tényleg, a virágok a gyengéim:), és itt eszméletlenül szépek, és nagyon jó ízléssel kötik őket csokorba, nem kell hozzá menő virágszalon, elég kimenni a vasárnapi helyi piacra. Otthon, ha szépet akartam, megvettem a virágpiacon, és magam készítettem el. Még az esküvői csokromat sem bíztam másra, hagyomány ide vagy oda. Anyunak is mindig én kötöttem,  nem volt olyan alkalom, hogy kezemben a csokorral ne állítottak volna meg jópáran az utcán azzal hogy milyen gyönyörű. Mióta itt vagyunk ez a hagyomány nem működhet, úgyhogy a múltkor ráfanyalodtam a virágküldésre...legyen elég annyi, hogy soha többé.

Szeretnék egy hasonló társaságot találni mint a wamp, de ez nem is olyan egyszerű, főként a még nem létező franciatudásommal...bár büszke vagyok magamra, mert egy meskához hasonló helyet már találtam, és meg is nyitottam benne a boltomat. Nem a legszínvonalasabb hely, rengeteg gagyi dolgot árulnak benne, de kezdetnek megteszi.

Az Etsyn már párizsiként vagyok jelen és  kaptam egy levelet egy turistaként ideutazni szándékozó lánytól, amiben arról kérdez, hogy hasonló ízlésvilággal, mint az enyém, és hasonlóan, alkotóként, milyen boltokat érdemes felkeresni, milyen helyeket érdemes meglátogatni. Jót nevettem magamban, mert én is pont erre keresem a választ:)