kedd, december 13, 2011

Játék

Ezt az angyalkás kitűzőt lehet megnyerni a facebook oldalamon!
Részletek, és részvétel: itt

kedd, november 29, 2011

Az első párizsi vásár

Nagyon vicces volt, mert egy japán csapat egyik tagjaként vettem részt ezen a vásáron:)). Megismerkedtem  egy japán nővel, , látva a munkáimat ő ajánlott be. 13-an voltunk, és rajtam kívül csak egy kolumbiai csaj volt "kakukktujás". De ő legalább stílusban nem ütött el a többiektől, míg én a  harsány, színes dolgaimmal eléggé:))
Persze abba nem gondoltam bele, hogy a japánok nem ünneplik a karácsonyt, és egy jó feltűnő fehér karácsonyfa díszelgett az asztalom közepén.
Bár az is lehet, hogy ők már ünneplik, hiszen évek óta itt élnek, az is lehet hogy már ide születtek, ki tudja.... Mindenesetre az  egyik karácsonyfadíszemet pont egy japán nő vette meg:))


Mindezek után nem nagyon hittem, hogy lesz következő alkalom, de tévedtem, már hívtak is, és szívesen megyek, mert nagyon kedvesek voltak, és a nyelvi nehézségek(és itt most enyhén fogalmaztam....jó lenne már végre megtanulni franciául:))ellenére nagyon jól éreztem magam.

szombat, november 19, 2011

Cím nélkül

Tegnap itt jártunk Annával, nagyon klassz vásár volt, és olyan jó volt végre beszélgetni valakivel. Rozi is annyira örült, hogy végre valaki olyan nyelven beszél hozzá, amit ért is:).
Gondoltam kimegyek és begyűjtöm a nekem tetsző boltok címjegyzékét. Naivan azt gondoltam hogy mindegyik megtalálható valahol Párizsban, de pont az ellenkezője, leginkább vagy on-line boltok, vagy pedig angol boltok képviseltették magukat. Sikerült jópár kütyüt beszereznem, a méterárut már meg sem néztem, annak most valahogy ellen tudok állni:), és egy bútorrestauráló cég névjegyére is szert tettem, annyira szeretem, ahogy itt felújítják a bútorokat, olyan gyönyörűen matt, kopottas  színhatású festékeket használnak.


Már csak egy hetem van a kiállításig, de nem igazán haladok,, tele vagyok új ötletekkel, képtelen vagyok "termelni", most a kísérletezgetéses időszakomat élem, és egyáltalán nem bánom...




Két angyalka, karácsonyfadíszek, már az új anyagok felhasználásával.

szerda, november 16, 2011

Vásár


A legújabb angyalkám, ami medál egy láncon, nekem most ő a kedvencem, azt hiszem meg is tartom:)
Az első párizsi, vásárral egybekötött kiállításra készülök. Itt lesz, ha erre jártok nézzetek be! Már nagyon várom, az idén sajnos kimaradt a Wamp, úgy volt hogy karácsonykor megyek, de végül itt töltjük az ünnepeket

kedd, november 08, 2011

Figurák gyerekeknek

Rozi mostanában már egyre lelkesebben játszik szerepjátékokat , leginkább a kutyáját szereti takargatni, etetni. Így jött az ötlet hogy varrok neki pár figurát. Apa, anya, gyerek, és természetesen egy kutya, ez lesz az alapkészlet, azután majd meglátjuk hogyan bővül tovább. Lesz hozzá egy egyszerű, amolyan paravánszerű  ház is, idővel pár bútor, de még alakulóban, készül a prototípus:), Rozi teszteli, azután tervezem, hogy a boltba is készítek egy-két szettet.

szerda, november 02, 2011

Anya és lánya


Már régóta a fejemben volt, most jött el az ideje, hogy meg is valósuljon. Rozinak készült:)

szerda, október 26, 2011

Új rajz, új lánc


A rajz nem is annyira új, de ti még nem láttátok. A lánc pedig nem csak lánc, a medál kitűzőként is hordható. A kedvencem rajta a bársonylevél, amit egy itteni boltban vettem, amiről már meséltem. Tudjátok, ahol befőttesüvegekben sorakoznak a polcokon mindenféle selyemvirágok, levelek, madarak, pillangók...
A lány arca és a medál keretezése kézzel hímzett.

péntek, október 21, 2011

Hungarian mood

Majdnem másfél hónapot töltöttünk Magyarországon, leginkább Balassagyarmaton a Mamánál és a Papánál. Nagyon jó dolgom volt, végig gyönyörű volt az idő, teljes ellátást kaptam:), semmire sem volt gondom, Rozival egész nap foglalkozott valaki, úgyhogy én csak varrtam az udvaron egészen sötétedésig.

Jópár baba is készült, többnyire régi hímzések felhasználásával, ezt a pár darabot otthon hagytam, a meskán megtaláljátok őket!

kedd, október 18, 2011

Nem az én napom

Ma semmi sem jött össze, vagy úgy is mondhatnám minden összejött, csak éppen negatív előjellel...de ezt mos nem részletezném. Elegem volt, úgyhogy kimentünk Rozival, hogy kiszellőztetem a fejem, és akkor jött a kegyelemdöfés:) Megláttam egy az utca közepére kidobva egy álomszép, régi, fogalmam sincs milyen stílusú, de gyönyörű, kétrészes tálalószekrényt. Az alsó részébe, középre, egy madár volt faragva, a felső rész tetején egy faragott virágfüzér húzódott végig teljes hosszában. Kihúztam a fiókját, ami régi virág- és madármintás tapétával volt bélelve. Tökéletes volt....de minimum egy teherautóra lett volna szükségem hogy haza is vihessem, és ha még ezt meg is oldom valahogy, akkor sem tudom hova tenni, maximum akkor ha kidobom a főbérlő bútorait (megjegyzem nem lenne kár értük:)) Szóval el lett húzva a mézesmadzag:(

Na megyek, Rozi nem enged lazsálni. Egereket kell rajzolnom, egy szó leütése ide, egy egér a papírra, ő színezi én rajzolom, már vagy a századiknál tartunk:))

csütörtök, október 13, 2011

hétfő, július 04, 2011

Párizsban élni 3

Otthon is szívesen guberáltam volna, de lehetetlen. Évente talán egyszer van lomtalanítás, akkor is már napokkal a kijelölt dátum előtt felosztva a terület, a pasi ül a kis sámliján, és árgus szemekkel lesi, nehogy elvigyél valamit. Vagyis elviheted, ha kifizetted az általa megállapított összeget, ami azért elég vicces. Az utóbbi években már próbáltam oda sem nézni, nem fájdítani a szívemet. Ja és most Pestről beszélek, Anyuéknál, vidéken, évek óta nem is volt lomtalanítás, de ez már egy másik történet...

Itt minden héten kincsesbányává válnak az utcák. Igen, minden héten van lomtalanítás, és szerintem pár év alatt egy komplett lakást be lehetne rendezni az utcán talált "lomokból" Persze nem árt ha az ember szeret barkácsolni, meg tud javítani ezt-azt, szeret festeni....és én szeretek, nagyon:)) Mostanában amúgy divat lett régi ütött-kopott bútorok, tárgyak kreatív felújítása, átalakítása, átlényegítése. A divat szó alatt azt értem, hogy lettek vevők az ilyen jellegű dolgokra, régi porceláncsészékből, tálakból összerakott lámpákra, mindenféle kacatokból kialakított fogasokra, újszerű motívumokkal, színekkel festett stílbútorokra.

Most, hogy már csodabarkácsgépem is van, és egyre sűrűbben bukkanok, szép tárgyakra, bútorokra, (egy széket már fel is újítottam, majd mutatok róla képet), a lakásunk viszont túl kicsi mindezek befogadására, egyre inkább van esélye annak, hogy az én kezem közül is kikerüljön egy-két újraértelmezett, vagy csak egyszerűen átalakított tárgy.

Ha nem lennék megszállotja a játékoknak, akkor gyerekjátékot sem kellene üzletben vásárolnunk:). Tegnap például egy hatalmas doboz duplo-ra tettünk szert az esti séta közben.



szerda, június 01, 2011

Párizsban élni 2

Azért mégiscsak van már kedvenc lelőhelyem, a La droguerie. Úgy rémlik  a Marie Claire idées című újságban (hogy ebben mennyi gyönyörűség van:)) találtam a lelőhelyet rögtön azután hogy ideköltöztünk. Otthon szinte lehetetlen volt pom-pom-os szalagot szerezni, na jó tildásat igen, aranyáron... bár most jut eszembe hogy egy balassagyarmati kézimunkaboltban mégis sikerült a lehetetlen, és potom áron vásároltam jópár métert, na mindegy, szóval itt van minden színben (szintén aranyáron, de itt minden azon van:)), és gyönyörű szalagok minden mennyiségban, bordásfalszerű állványokon, úgyhogy mindet végig lehet tapizni. Utálom, ha pult mögül kell kérni, és látszik az eladón, hogy minden baja van, amikor már a tizedik tekercset szedeted le vele. A selyemvirágok szintén gyönyörűek, kisebb nagyobb befőttesüvegekben sorakoznak a polcokon, és addig turkálhatok bennük ameddig csak szeretnék, senki nem áll fölöttem. Imádom ezt a boltot:)), a képen pedig a legutóbbi látogatásom eredménye, és egyben a legújabb láncaim alapanyagai láthatóak:)

kedd, május 31, 2011

Párizsban élni 1

Ez a blog nem a magánéletemről szól, nem is leszek túl személyes, igyekszem arra helyezni a hangsúlyt, milyen itt élni egy olyasvalakinek, akinek a szeme a legfőbb érzékszerve:)

Vizuális ingerekből pedig nincs hiány. A múltkor olyan áloszépen megkötött virágcsokrot láttam, hogy szó szerint összeszorult a szívem a gyönyörűségtől:), de tényleg, a virágok a gyengéim:), és itt eszméletlenül szépek, és nagyon jó ízléssel kötik őket csokorba, nem kell hozzá menő virágszalon, elég kimenni a vasárnapi helyi piacra. Otthon, ha szépet akartam, megvettem a virágpiacon, és magam készítettem el. Még az esküvői csokromat sem bíztam másra, hagyomány ide vagy oda. Anyunak is mindig én kötöttem,  nem volt olyan alkalom, hogy kezemben a csokorral ne állítottak volna meg jópáran az utcán azzal hogy milyen gyönyörű. Mióta itt vagyunk ez a hagyomány nem működhet, úgyhogy a múltkor ráfanyalodtam a virágküldésre...legyen elég annyi, hogy soha többé.

Szeretnék egy hasonló társaságot találni mint a wamp, de ez nem is olyan egyszerű, főként a még nem létező franciatudásommal...bár büszke vagyok magamra, mert egy meskához hasonló helyet már találtam, és meg is nyitottam benne a boltomat. Nem a legszínvonalasabb hely, rengeteg gagyi dolgot árulnak benne, de kezdetnek megteszi.

Az Etsyn már párizsiként vagyok jelen és  kaptam egy levelet egy turistaként ideutazni szándékozó lánytól, amiben arról kérdez, hogy hasonló ízlésvilággal, mint az enyém, és hasonlóan, alkotóként, milyen boltokat érdemes felkeresni, milyen helyeket érdemes meglátogatni. Jót nevettem magamban, mert én is pont erre keresem a választ:)

csütörtök, május 19, 2011

szerda, május 18, 2011

Gomb

Hogy miért érdekes ez a kép? Számomra egy új kezdet:) , mert az új minibarkácsgépem csodákra képes. Tud gravírozni, csiszolni, és amiért valójában megvettem fúrni, de nem ám akármilyen lyukat, hanem egy milliméternél kisebbet is akár, és még a fémet is viszi, ráadásul vezeték nélküli..

A lány hajában lévő akrilrózsát évekkel ezelőtt rendeltem, az egyik kedvenc darabom, de ragasztani nem akartam, most viszont fúrtam rá egymás mellé két lyukat, és kész is lett a gomb:)



Jópár ékszerötletet megvalósíthatok számos, doboz alján lapuló kincsem gyönggyé, gombbá alakításával

csütörtök, május 05, 2011

Szitanyomással készült babák

Egy wampos látogatómak, aki dúla, nagyon megtetszettek a babáim, és kitalálta, milyen szép gesztus lenne, ha ilyen várandós babával búcsúza el szülés után a kismamáitól. Így jött az ötlete egy költséghatékonyabb(vagy hogy is mondják ezt:)) verziónak:)

Megrajzoltam, és egy nagyon szépen dolgozó, nagyon precíz szakember elkészítette nekem a nyomatokat. Egyelőre ezt a két darabot sikerült megvarrnom, de nemsokára jönnek a következők, számtalan variációban:)

És nemcsak babák formájában öltenek majd testet a rajzok, de ez még legyen meglepetés:)






A meskára most nem töltök fel belőlük, innen küldve elég drága lenne a postaköltség, de június közepén megyek haza, talán a wampon is kint leszek, úgyhogy ha szeretnéd valamelyiket, írj a mail-címemre.
Kisebbek, mit a cérnával rajzoltak, különböző méretűek, úgy 16-20cm közötti magassággal.

Az ára: 2000Ft/db

hétfő, április 25, 2011

Az új otthon

Négy hónapja Párizsban, és maradunk... még nem tudjuk meddig, majd alakul:) Életemben nem költöztem annyit mint ez alatt az idő alatt , jövő héten már a harmadik lakásba megyünk, de úgy néz ki ez már a "végleges" verzió, már a postaládán is a mi vezetéknevünk díszeleg, hivatalosan is itteni lakosok lettünk:)
A varrógépemet tegnap csomagoltam ki három hét után, és még jópár nap, mire újra használhatom.

Bármilyen pici is a lakás, egy kicsiny része csakis az én birodalmam lesz:)

szombat, március 19, 2011

Tavasz

Megérkezett a tavasz, már a magnólia is virágzik, és itt az erdőben rengeteg az ibolya, igazi mélylila és illatos, de nagyon-nagyon. Az otthon szedettnek már évek óta hiányoltam az illatát és a színét is.) Az idei első csokrot már Rozival szedtük.

Ez pedig a lánc, amit most készítek, és amihez a kedvenc gyöngyeimet használom fel:)

kedd, március 01, 2011

Párizsi napok

Még egy hónap itt Párizsban. Sokat még nem láttam belőle, de a legjobb játszótereket már ismerjük:)) Gyönyörű helyen lakunk, egy hatalmas erdő, a Bois de Vincennes mellett, nagy tóval, kacsákkal. Ha tudnék franciául, és a család is itt lenne, egy percig sem szeretnék visszamenni Pestre.

De amiért valóban írok, az egy Rozinak varrt szőnyeg, azt ugyanis nem hoztunk, és bár hajópadló van, ami nem hideg, mégis zavart, hogy Rozi a csupasz padlón üldögélve játszik. A hangsúly inkább az ötleten van, nem egy kidolgozott darab(bár idővel szeretném azzá tenni, de most a gyors elkészítés volt a fő szempont), csakis maradékokkal, és olyan textilekkel dolgoztam, amiket másra már nem szívesen használnék föl.