hétfő, január 04, 2010

36. hét és minden ami eddig kimaradt

Elteltek az ünnepek. Nekem már elég fárasztó volt a rokonsággal teli néhány nap, a felszedett plusz kilók sem használtak az amúgyis nehézkes mozgásomnak (karácsony estére már négy félkilós mákos bejglin voltam túl), és csak az ünnepek utáni leengedésben vettem észre, hogy valószínűleg kicsit túlpörgettem magam , a három wamp, a karácsonyi készülődés..., egy hétig szinte csak aludtam:)

Évek óta hatalmas, plafonig érő karácsonyfánk szokott lenni, de most nem vágytam rá, ráadásul nem is fotóztam még le, pedig ennek a dokumentálása is hagyomány már a blogomon (az első bejegyzésem is egy kép volt az akkori fánkról) Most viszont találtam egy képet (a férjem állandóan járkál utánam a géppel:)), amin félig-meddig látszódik:)



Köszönöm az ünnepi jókívánságokat,és bocsánat, hogy nem válaszoltam a levelekre, de már annyira másfelé járok:))
Szóval itt és most szeretnék mindenkinek nagyon sok boldogságot kívánni erre az évre!!!

A napokban ért a felismerés, hogy már a finisben vagyunk. Persze voltunk már szülésfelkészítőn a férjemmel, merthogy apás szülést tervezünk korábbi elhatározásommal ellentétben, láttunk már a világ minden táján lezajló születésekről szóló filmet, de a legutóbbi, szülésről szóló oktatófilm sokkoló volt! Kezdek kicsit félni, de ez amolyan várakozással teli félelem, nincs választási lehetőségem, szülni fogok, és kész:))

Amikor a filmben arról volt szó, hogy erre a hétre valószínűleg már mindent összekészítettünk a kórházba induláshoz, akkor összenéztünk a férjemmel. Nemhogy mindent, semmit sem, úgyhogy másnap irány egy nagyobb bababolt, gondoltam veszek pár apróságot, ráhangolódok a dologra, megnézem a kínálatot. Kezdjük a legegyszerűbbel, egy  cumisüveggel-gondoltam naivan-merthogy körülbelül százféle volt, különböző korú gyerekeknek más és más, de ez még mind semmi mert van altató, hasfájásra kialakított, lassú áramlású, és így tovább. Kezdtem besokallni. Eszembe jutott a saját gyermekkorom, amikor egyféle volt, mégis megfelelt, dehát mit lehet tenni választanom kellet, és fél óra után, amikor már rosszul voltam a csicsásabbnál csicsásabb daraboktól, vettem egy sima átlátszó cumisüveget. Nehéz menet volt! Mi lesz a babakocsinál??

 Varrni nem nagyon varrtam mostanság, bár kénytelen leszek újból nekiállni, mert még van pár megrendelésem erre a hónapra. A mostani kéréseket viszont sajnos, nehéz szívvel de már vissza kellett utasítanom.Persze titkon reménykedem, hogy néha azért lesz némi időm az alkotásra, de határidőkkel semmiképpen sem szeretném stresszelni magam. Nyáron viszont már tervezem, hogy újból kint leszek a wampon.