csütörtök, június 11, 2009

Környezetpszichológia

Nagyon érdekes ez a cikk, olvassátok el!


Én például sosem tudtam otthon, a négy fal között tanulni. Nyári vizsgaidőszakban könnyebb dolgom volt. A HIK tetőteraszára ültem ki minden nap, vagy a Sportuszodában tanultam és napoztam egyszerre. Ingerszegény környezetben képtelen voltam koncentrálni, percenként elkalandoztak a gondolataim. Télen maradt a könyvtár, ahol legalább sok ember van, és általában egy-két ismerős, akivel el lehetett szívni egy-egy szál cigit, vagy beülni egy közeli kávézóba. Ezek a dolgok valamelyest enyhítettek azon az érzésen, hogy lassan zombivá válok:)


4 megjegyzés:

Vidvandre írta...

ez fura, nekem pont a négy falra van szükségem, senki ne pisszenjen, és legyen félhomály :) múltkor nem volt hely, ahol tanulni szoktam lementem egy másik - sokkal fényesebb, zajosabb - olvasóterembe, hát ott semmire nem jutottam... a négy falon kívül meg aztán el se tudom képzelni :))

Juhizs írta...

Amikor érettségire készülődtem, akkor a Feneketlen tavat találtam a megfelelő helynek :-)
Sütött a nap, a víz látványa, vadkacsák...
valamint, bele próbáltam tuszkolni az agyamba a vegetatív idegrendszer mélységeit és mibenlétét... amikor zajt hallottam a hátam mögött hátra néztem, aztán vissza, magolni tovább, eléggé sok percnek kellett eltelnie, mire kapcsoltam, hogy mögöttem a bokorban egy úriember mit csinál intenzíven.
MIt is mondjak, nem volt ingerszegény környezet ;-)
(Nyugodtan töröld ki :-)

Corinna Nitschmann írta...

Kösz a cikket!

Őt már ismered?: http://dogdaisychains.blogspot.com/

sa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.