kedd, január 29, 2008

Első ruhakészítésem története 1.rész

Annyira szerettem volna varrni valamit! És ha elkap a láz, nincs mese, nem tudom megvárni a következő napot, hogy szépen elmenjek venni szabásmintát, hozzá való anyagot. Nem. Rögtön, azonnal, megfelelő feltételek nélkül is, de varrnom kell.

Aztán az ilyen meggondolatlan, oktondi lépéseim legtöbbször zseniális megoldásokat szülnek, vagy pont az ellenkezője, teljes kudarcba fúlnak. Bár....Ez így nem is igaz! Minden ilyen nekibuzdulásomból-még ha nem is sikerült elérni a célt, mert még a legalapvetőbb ismeretek is hiányoznak hozzá-csak tanultam, rájöttem új dolgokra, felfedeztem új megoldásokat, amiket aztán tökéletesítettem!

Feltúrtam az összes régi újságot, mert tudtam, hogy akad köztük néhány Burda magazin, és külön csomagolt szabásmintákat is vásároltam vagy tizenkét éve. Emlékszem is... Az egyikből miniruhát lehetett készíteni. Én kiszabtam, Nagymamám pedig megvarrta. Ez kezdetnek tökéletesen megfelelne! És hihetetlen, de meg is találtam, leírással, mindennel együtt, pedig nem vagyok valami pedáns alkat :))

Már csak anyagra volt szükségem, és ehhez valamilyen sztreccsszerűt írtak elő. Volt is otthon valami nyúlós anyag-bár már próbálkozom a különböző anyagtípusok megtanulásával, felismerésével, ebben még elég gyenge vagyok- amit szintén valamikor sok-sok évvel ezelőtt vehettem.

Te jó ég! Már teljesen el is felejtettem, de úgy tűnik már korábban is kacérkodtam a ruhavarrással. Hát a bátorságommal nincs gond, az biztos: Megtaláltam kiszabva, és kézzel!!! összevarrva egy szoknyát, és egy felsőt. Hogy mi alapján készülhetett, és hogy milyen meggondolásból? Fogalmam sincs! Valószínűleg akkoriban is elkaphatott a hév, csak az a különbség, hogy most legalább már alapszinten tudok varrni, amikor viszont ezek a "csodák" :))) készültek, még közelről sem láttam varrógépet, de persze kézzel sem tudtam varrni!

És itt jön a képbe a kudarc-nem kudarc dolog! Lehet, hogy kontár módon varrtam meg a felsőt, de az elején kivágott lyukak, amiket pelenkaöltéssel vartam körbe (egyedül hímezni tudtam akkoriban) szerintem nagyon jól néznek ki, érdemes továbbfejleszteni az ötletet, és majd felhasználni egy kevésbé kontár módon megvarrt ruhánál is.

Kontárság? Még mindig elég jellemző rám! De ha mindent pontról pontra követnék egy szabásmintán, hogy születnének az ötleteim?
Erre te is rávilágítottál Kicsoda, amikor a Fanni-angyalkám képét megmutattam! Szóba jött, hogy szalagokkal oldottam meg a ruháját, mert nem tudok babaruhát varrni, mire te azt mondtad, hogy ne is tanuljak meg, mert akkor elmaradnának az ilyen mentő ötletek.

Sosem felejtem el, amikor egyszer egy szórakozóhelyen szóba elegyedtem egy művészeti iskolába (akkoriban annyira írigyeltem, ha valaki ilyen helyen tanulhatott,na de ez egy másik történet) járó lánnyal, aki szomorú arccal azt mondta, hogy sokkal többre, sokkal eredetibb alkotásra volt képes, mielőtt ebbe az iskolába került, hogy kiöltek belőle minden alkotókedvet, hogy korlátok közé szorították, hogy nem alkothat csak azért, mert... csak úgy..., csak az alkotásért önmagáért, céltalanul. Mindent meg kell magyaráznia, mindenhez igazolást kell fűznie. Azóta amúgy már mástól is hallottam ezt!

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szabad tanulnunk mástól, sőt nagyon is kell, hiszen sohasem mondhatjuk azt, hogy most már mindennek a birtokában vagyunk, nincs hova fejlődnünk, így bármilyen szinten is legyünk, mindig szükségünk lehet a mentőötleteinkre mielőtt egy lépcsőfokkal feljebb kerülnénk. A lényeg, hogy legyünk bátrak, és ne hagyjuk korlátok közé szorítani magunkat!

3 megjegyzés:

arcencil írta...

Anna! Nagyon szurkolok, hogy a ruhavarrós kedv ne maradjon alább és ezen a téren is kibontakozhasson a kreativitásod!!! Kíváncsi vagyok az első alkotásokra. És igen, szakadj el a szabásmintától és alkoss!!! Sok sikert! Arci

Kicsoda írta...

Ez nagyon ember fuggo, Nalad tuti a kreativitas nyer, nalam a tapasztalat. Neked szarnyakat ad, ha valamire ad hoc valasz kell, engem jobbara megbenit. De abban remenykedem, hogy ebben is lehet fejlodni.
Egyebkent en ugy latom a ruhavarras talan kicsit mas, mint a PW. Itt valahogy sokkal tagabbak a lehetosegek, ugyanakkor szemelyesebb az ugy. Ezert is varom nagyon a ruhaidat:-)

Szera írta...

Tetszett ez a történet! Ezek szerint sok mindenben hasonlítunk egymáshoz, bár lehet, hogy az "alkotó" nőknek hasonló lelki világuk van... Emlékszem, amikor először jártam a "kisképzőben" egy szalagavatón, úgy éreztem ez egy csodabirodalom, itt levegő és tér van, nem olyan, mint a kinti szürke, fullasztó világ.A kétségeidet is megértem...LÉGY BÁTOR ÉS ÉLJ! Ez egy film utolsó mondata, szt üzenem neked (és magamnak is).