kedd, november 27, 2007

Textil mindenfelé!



Többször felvetődött már a kérdés, hogyan tároljuk anyagainkat! Amiknek a száma persze folyamatosan csak nő, és ez megközelítőleg sincs egyenes arányban a belőlük megvarrt dolgokéval. Persze csak a saját nevemben beszélhetek!

Én sosem szerettem a túlzott tervezést. Azt, amikor az ember szépen kigondolja, hogy ehhez és ehhez a takaróhoz ennyi és ennyi, ilyen és amolyan színű anyagra lesz szükség! Egy ilyen típusú tervezéssel számomra már el is vesztette a varázsát a megvalósítás.
Persze hülyén néznek rám a boltban, amikor több mint száz méternyi különböző zsinór, paszomány, szegély felvásárlása után a feltett kérdésre:mi lesz belőle, csak annyit tudok válaszolni, hogy még nem tudom... Nálam a dolgok sokszor csak hosszú idő után találják meg a helyüket. És ezért van annyi félkész alkotásom is. Van amit csak évek múltám veszek újra elő, és fejezek be. És ezért van rengeteg anyagom is.

A tárolással kapcsolatban nem is az a gondom, hogy már nem férek az anyagoktól, (bőven van még hely a dobozaim számára), hanem az, hogy ha valamit készíeni szeretnék, egyszerre kell látnom minden egyes darabot, mert csak így tudom eldönteni, melyikre lenne szükségem. És ez iszonyúan macerás. Fel-le pakolászni a többkilós dobozokat, miközben a szoba lassan csatatérré változik. És persze még így is előfordul, hogy valamelyik doboz sikeresen kimaradt a szemrevételezésből, pedig abban pont ott lapult a megfelelő anyag. Fejben pedig már képtelen vagyok megjegyezni a készletet!

Mivel a méeteráru boltok polcaihoz hasonló látvánnyal nem szeretném elárasztani piciny lakásunkat (persze, ha lenne saját szobám, amit csak én uralnék, akkor ez a megoldás lenne a nyerő), marad a "mintavétel", vagyis minden textilből kivágok egy 15×15-ös négyzetet, színek szerint csoportosítom, így anyagválasztásnál már nem kell a dobozokkal bajlódnom!

szerda, november 21, 2007

A kedvenc hímzésem





















Ezt a motívumot évekkel ezelőtt kezdtem el hímezni régi vászonra. A vásznat Nagymamám készítette még réges-régen, és jópár métert tartogatott belőle feltekerve a szekrényében. Ebből kaptam egy tekercset, amit nagy becsben tartok. Nagyon meggondolom minden egyes centijének a felhasználását, annyira gyönyörű!

Kezdetben nem is akartam feldarabolni! Régen szokás volt a hímző nők körében mintaívet készíteni, ami annyit jelentett, hogy például egy terítőn belül felhasználták az általuk ismert összes hímzésfajtát, és mintát!

Kis kitérő: Gyermekkoromban apukáméknál volt egy papírtekercsem (olyan formájú, mint a háztartási törlőkendő, csak éppen volt vagy száz méter papír rajta) amire mindig rajzoltam valamit, de sosem téptük le, csak feltekertük a már felhasznált részt, hogy majd évek múltán, amikor betelt az egész, láthassuk miként lettem egyre ügyesebb! Persze sosem telt be! Talán ráuntam?!Már nem is emlékszem! Majd megpróbálom előkeríteni

Na de mindegy is. A lényeg, hogy ez a keskeny vászontekercs eszembe juttatta a rajzolósdit, és kitaláltam, hogy ez lesz az én mintaívem, amire hímezni fogok szép sorjában, egyik motívumot a másik után.
Persze ebből sem lett semmi. Túl sok munka van vele, hogy csak úgy parlagon heverjenek ezek a minták. Úgyhogy fogtam magam, és kivágtam a képen látható részt.
Három eredetileg teljesen különálló motívum, ami mégis annyira összeillő, hogy néhány öltés, és kész a kompozíció.

De a néhány öltésen kívül sajnos többre is szükség lesz. Kénytelen voltam belekezdeni egy újabb eper hímzésébe, mert miért is ne ezen a darabon kísérleteztem volna ki a mosógépben való textilfestést! Persze foltos lett, mert nem higítottam fel a port rendesen. Úgyhogy újabb festés következett (óarany szín), de a folt csupán csak halványodott. Úgyhogy most készül az eper, majd újabb óarany fürdő következik.

Viszont általában az ilyen hülye húzásaimból mindig kisül valami használható dolog is. Eredetileg elég erősek voltak a színek, túl harsányak, némelyik kifejezetten rikító,de ez a festék olyan gyönyörűen antikolta, és mégis meghagyta az eredeti színvilágot. Azóta ha valaminek nem tetszik a színe, csak beáztatom ebbe a porba, és csodákat művel vele (mosógép hanyagolva).

És hogy miért ilyen hepehupás az egész? A hímzés egyáltalán nem volt ilyen, csak szendvicselés után festettem, és valószínűleg összement a bélés?! Vagy a hímzőcérna?! Vagy a vászon?Fogalmam sincs, már elég régen csináltam, de már megbarátkoztam vele, sőt még tetszik is!. A motívumot szépen, kézzel, körbetűztem, hogy ne lifegjen, és kiemelkedjen a háttérből!

Talán takaró lesz belőle, vagy táska? Még nem döntöttem el! De az már biztos, hogy ezt nem adom oda senkinek! Az enyém lesz!