szerda, november 21, 2007

A kedvenc hímzésem





















Ezt a motívumot évekkel ezelőtt kezdtem el hímezni régi vászonra. A vásznat Nagymamám készítette még réges-régen, és jópár métert tartogatott belőle feltekerve a szekrényében. Ebből kaptam egy tekercset, amit nagy becsben tartok. Nagyon meggondolom minden egyes centijének a felhasználását, annyira gyönyörű!

Kezdetben nem is akartam feldarabolni! Régen szokás volt a hímző nők körében mintaívet készíteni, ami annyit jelentett, hogy például egy terítőn belül felhasználták az általuk ismert összes hímzésfajtát, és mintát!

Kis kitérő: Gyermekkoromban apukáméknál volt egy papírtekercsem (olyan formájú, mint a háztartási törlőkendő, csak éppen volt vagy száz méter papír rajta) amire mindig rajzoltam valamit, de sosem téptük le, csak feltekertük a már felhasznált részt, hogy majd évek múltán, amikor betelt az egész, láthassuk miként lettem egyre ügyesebb! Persze sosem telt be! Talán ráuntam?!Már nem is emlékszem! Majd megpróbálom előkeríteni

Na de mindegy is. A lényeg, hogy ez a keskeny vászontekercs eszembe juttatta a rajzolósdit, és kitaláltam, hogy ez lesz az én mintaívem, amire hímezni fogok szép sorjában, egyik motívumot a másik után.
Persze ebből sem lett semmi. Túl sok munka van vele, hogy csak úgy parlagon heverjenek ezek a minták. Úgyhogy fogtam magam, és kivágtam a képen látható részt.
Három eredetileg teljesen különálló motívum, ami mégis annyira összeillő, hogy néhány öltés, és kész a kompozíció.

De a néhány öltésen kívül sajnos többre is szükség lesz. Kénytelen voltam belekezdeni egy újabb eper hímzésébe, mert miért is ne ezen a darabon kísérleteztem volna ki a mosógépben való textilfestést! Persze foltos lett, mert nem higítottam fel a port rendesen. Úgyhogy újabb festés következett (óarany szín), de a folt csupán csak halványodott. Úgyhogy most készül az eper, majd újabb óarany fürdő következik.

Viszont általában az ilyen hülye húzásaimból mindig kisül valami használható dolog is. Eredetileg elég erősek voltak a színek, túl harsányak, némelyik kifejezetten rikító,de ez a festék olyan gyönyörűen antikolta, és mégis meghagyta az eredeti színvilágot. Azóta ha valaminek nem tetszik a színe, csak beáztatom ebbe a porba, és csodákat művel vele (mosógép hanyagolva).

És hogy miért ilyen hepehupás az egész? A hímzés egyáltalán nem volt ilyen, csak szendvicselés után festettem, és valószínűleg összement a bélés?! Vagy a hímzőcérna?! Vagy a vászon?Fogalmam sincs, már elég régen csináltam, de már megbarátkoztam vele, sőt még tetszik is!. A motívumot szépen, kézzel, körbetűztem, hogy ne lifegjen, és kiemelkedjen a háttérből!

Talán takaró lesz belőle, vagy táska? Még nem döntöttem el! De az már biztos, hogy ezt nem adom oda senkinek! Az enyém lesz!










Nincsenek megjegyzések: