péntek, június 22, 2007

Madaras terítő (applikáció)




Ez a terítő anyuék kertjébe, a kerti asztalra készült, ami egy hatalmas diófa alatt áll. A motívumot is ez a környezet ihlette.
Lefényképztem a készítés menetét, bár semmi extra, csak egy egyszerű applikáció, sűrű tűzéssel.
A kör megszerkesztése, körző nélkül, hogy őszinte legyek első nekifutásra elég nehezen ment (régen jártam matekórára), de legközelebb már nem lesz vele gondom.

A madármotívum saját tervezés, eredetileg egy anyáknapi virágcsokorban üldögélő magárfigurát készítettem a sablonjával. Maguk a madarak saját festésű anyagból vannak, és ragasztós papírra vannak felvasalva. A papír lehúzása után pedig fel lettek vasalva az alapra.



A levelek és a szárak szintén az előzőek szerint lettek az alapra applikálva. A képen is látszik a minivasaló, amit használtam. Nagyon hasznos az ilyen pici darabok felvasalásánál, és persze utazásnál is.


Miután minden darab a helyére került, felvasaltam a fedlap hátuljára egy vékony, de nem papírszerű, egyik oldalán ragasztós (vékony, mivel asztalterítő, de nem annyira, mert szerettem volna, hogy a tűzés domináns legyen) vliest, majd a hátlappal együtt gombostűztem. És következett az igazi móka-a szabad gépi tűzés. Életemben először csináltam. Hát közelről nézve meg is látszik rajta. A varrógépemet sem erre találták ki (egy elavult kis hobbivarrógép, de nemsokára megveszem az áhított Bernina Aurórámat).

Vagy lassan varrok, ilyenkor szép nagyok lesznek az öltések, de néhol nagyon laza lesz a szál, vagy túl gyorsan, ronda görcsszerű öltéseket produkálva, és csak nagyon rövid időszakokra sikerül eltalálnom a megfelelő tempót. Szintén gondot okoz, hogy mit csináljak a kezdőszállal, és a "végszállal". Az egyszerűség kedvéért az előbbit csak úgy levágom, hazárdírozva, hogy kibomlik-e vagy sem, az utóbbinál pedig egy kis részen előre-hátra varrok, bár ez sem túl elegáns megoldás.

Mindennek ellenére iszonyatosan élveztem a tűzést. Nem rajzoltam segédvonalakat, az elvette volna a valódi élvezetét a tűzésnek. Nagyon nehéz megtalálni azokat a pontokat, ahol az egyik motívumból át tudsz menni a másikba (a tűzés olyan, mintha rajzolnál, de úgy kell elképzelni, mintha nem emelhetnéd fel a ceruzádat a papírról).

Persze ez nagyon sokszor nem sikerült, és ilyenkor kénytelen voltam elvágni a szálat (akik igazán profik a tűzésben, sosem csinálnak ilyet???).

Szóval így néz ki a tűzésem! A képen nem látszik, de zöld színátmenetes cérnával készült!



1 megjegyzés:

juc írta...

Fúú, ez nagyon-nagyon szép! Fakanál gasztroblogjáról jutottam ide hozzád, nagyon ízlésesek a munkáid (az egérpad és a babák különösen tetszettek!) További sok örömöt a hobbidhoz!