vasárnap, december 30, 2007

Mézeskalács szalaggal kombinálva



A mézeskalácssütés nálam hozzátartozik a karácsonyi készülődéshez. Az ízéért nem vagyok oda, az illatáért viszont annál inkább. Ajándékba szoktam készíteni őket, ami pedig megmarad, az megy a fára, és a lakás különböző pontjaira illatozni!

Az idén egy új receptet próbáltam ki, és azt hiszem ennél is fogok maradni! A babavarró topikról Kdatta ajánlotta, és tényleg nagyon jó, mert egyáltalán nem ragad, és nagyon vékonyra lehet nyújtani a tésztáját.
Az első adag sütésénél azonban még nem lelkesedtem ennyire! Majdnem a szemétben végezte az egész, mert a megsült figurák olyan borzasztóan hepehupásak, és ráncosak voltak, hogy valami szörnyű. Valahol éreztem hogy talán a tojással lehet a gond, így hát betettem egy darabot anélkül, hogy megkentem volna, és láss csodát, gyönyörű egységes felületű, aranybarna figurát húzhattam ki a sütőből!

Jó, tehát ez a tészta nem szereti, ha megkenik tojással, de akkor hogy fogom rögzíteni a díszítésként használt magokat??? Próba..sütőből kivét... és sikerült. Gyönyörűen belesültek a magok mindenféle ragacs nélkül, és végül még sokkal jobban be is jön nekem a tojás nélküli matt felület!

Íme a recept, köszönet érte Kdatta-nak:

MÉZESKALÁCS ANGÉLÁTÓL

Tésztához:
1 kg liszt
20 dkg porcukor
1 csomag szódabikarbóna
2 púpozott kávéskanál őrölt fahéj
2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg
Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

½ kg vegyes virágmézbe (fél befőttesüvegnyi kb.) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) Rama margarint és mikróba tesszük. Ha jól átmelegedett, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a forró méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele. Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni. Ha több napig áll, csak jobb lesz. A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor kevés lisztet gyúrunk bele. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. Kisebb figurákhoz vékonyabbra, nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

Az írókához kb. 15-20 dkg kristálycukrot elektromos darálón jó alaposan daráljunk le, majd egy tojásfehérjéhez adagoljuk kanalanként habverővel elkeverve. Akkor jó, ha a habverőről már egész lassan folyik le és nem terül szét hamar. Egy un. „Önzáró tasak” (az „önzáró részt levágva) egyik sarkába töltjük a mázat, befőttes gumival elkötjük és a zacsi hegyére óvatosan, nagyon kis lyukat vágunk ollóval. Ez a zacskófajta azért jó, mert vastagabb az anyaga és nincs széles hegesztése. Nagyobb papírboltokban élelmiszerboltokban kapható.




Az idén a mézeskalácsaimat sem kerülte el a textilőrületem, és a fejemben már számos új, szalagos ötlet várja a következő évi adventet. Az egész azzal kezdődött, hogy egy újságban láttam egy szalaggal átfűzött szívet, amit továbbfejlesztettem, és két különböző színű szalagot fűzve a szívekbe fonott hatást értem el.


Annyira megtetszett ez a kevert technika, hogy a ló figurám sem kerülhette el ezt a megoldást.


További képek: www.flickr.com/photos/ledannapatchwork

péntek, december 28, 2007

Karácsonyfánk 2007

Nagyon Boldog Ünnepeket Kívánok Mindenkinek !
2005-ben úgy indult a blogozásom, hogy feltettem az akkori karácsonyfánkat, aztán egy évig ez volt az egyetlen bejegyzés. Akkor még nem tudtam mit is kezdjek ezzel a lehetőséggel, de egyre inkább a foltvarrás megszállottja lettem, megismertem (először a neten, majd sokukkal személyesen is volt szerencsém találkozni) nagyon sok hasonló érdeklődésű embert akiknek érdemes volt megmutatnom miket is készítek, így egyre több munkámat osztottam meg velük a blogomon keresztül. Ezúton köszönet minden elismerő szóért, minden kedves gesztusért!
Idén már a harmadik karácsonyfámat mutathatom meg, és bár mindegyiket szerettem, ez az eddigi legnagyobb (majdnem három méteres) és legszebb mind közül. Március előtt nem is vagyok hajlandó megválni tőle :))
Nem szeretem a 'divatkarácsonyfákat' Nem mintha nem lennének szépek! Gyönyörű lehet mondjuk, egy csak arany díszekkel ékesített fa. Egy boltban meg is csodálom, de egy otthonban?! Annak nincsen lelke, nincsen története! Én minden évben várakozással telve nyitom ki a díszekkel teli dobozt, és örülök, hogy újra láthatom a 'kincseimet'! Tíz éve gyarapodik a készletem. Minden évben vadászok különleges darabokra (már van egy tuti beszerzési helyem is, ha valakit érdekel megadom a címet), de nagyon sokat ajándékba kaptam, főként anyukámtól. És persze van néhány még a gyermekkoromból, legalább huszonöt évesek.


Posted by Picasa

csütörtök, december 13, 2007

Szerintem az üveg így a legszebb

Ez a kép egy francia szakácskönyvből való. Álomszépnek találom az ilyen homokfúvott üvegeket! Ahogy az apró réseken átsejlik a mögötte lévő világ! Amikor szemeim előtt megjelenik az álomotthon, akkor ilyen ablakokat látok.



A konyha és a szoba közötti ajtóba tavaly azért tetettem sima, átlátszó ablaküveget, mert már készen állt a terv: egy, a képhez hasonló gyönyörűség megvalósítása. Rászánni azonban a mai napig nem bírtam magam erre az elég időigényes műveletre. (Mióta a varrás megszállottja lettem, már lassan minden másra sajnálom az időmet)


Hogy hogyan csinálnám? Sablon öntapadós fóliából felragasztva az üvegre, és a fedetlen felületek maratópasztával való lekenése. Egyszerűnek tűnik, de ha elrontja az ember, már csak az üveges segíthet!


Ma azonban egy lépcsőfokot előreléptem a megvalósítás terén. Mintegy próbaképpen, és a karácsonyi dekoráció részeként átmásoltam a fenti képről pár elemet egy öntapadós fóliára, felragasztottam az üvegre, de maratópaszta helyett most még csak műhót alkalmaztam! Persze a végleges megoldás bonyolultabb motívumrendszert fog alkotni, de most csak ennyihez volt türelmem (ami szép teljesítmény két napos mozdulatlan ágybanfekvés - hála valamilyen vírusnak-után)










péntek, december 07, 2007

"Bőgőtörlő"

Az egyik fele filc, a másik frottír. A rendeltetése bőgőtörlő.

Ez egy kicsit hülyén hangzik. Szóval a férjemnek évekkel ezelőtt vettem egy tigrises frottírtörölközőt a nagybőgőjéhez, aminek a húrjait elég sűrűn kell tisztítani. Nagyon sajnálta, amikor egy fél évvel ezelőtt elhagyta, de sehol nem sikerült vennem még hasonlót sem! Hát ezért készült most ez a kendő.
Nagyon tetszett neki!







csütörtök, december 06, 2007

Fanni Angyala




Egy beteg kislány műtétjére indult gyűjtés! Ehhez kapcsolódott az általam is látogatott babás topik! Kaptunk egy egységes szabásmintát alapnak, és mindenki elkészítette belőle a maga angyalkáját, amelyek egy jótékonysági vásár keretében kerülnek eladásra.
Ha a többi angyalkát is meg szeretnétek nézni, a következő linken megtaláljátok:

http://gportal.hu/portal/indexbaba (keressétek a "Fanni angyala" címszót)



szerda, december 05, 2007

"Cafatos"

Eleinte egyáltalán nem vonzott ez a technika, de a fórumon napokig másról sem lehetett hallani, úgyhogy gondoltam mit veszthetek, kipróbálom! És bejött! Látok benne fantáziát! Aki még nem csinált ilyet, íme a leírás, nem mintha túlzottan bonyolult lenne.

Amit a legjobban imádtam benne, az az anyagok felszabdalása volt, és hogy végre megszabadultam a kidobni sajnált, de amúgy már semmire sem jó maradék fecnijeimtől. A végén már annyira belelendültem az aprításba, hogy vissza kellett fognom magam, nehogy nekiessek a még egyben lévő anyagkészletemnek is. Veszélyesen megfertőződtem! Annyira élvezetes, amint végigsiklik a körkés, egyre vékonyabb csíkokat vágva, amit aztán a kupac tetejére szórhatok! Na ez már tényleg beteges!

És íme a kupac


Leterítem a hátlapot, és szépen elegyengetem rajta a fecniket, úgy hogy ne látszódjon ki az alap! Gyönyörű látvány. Körülbelül 50×50 cm-es felületet terítettem így be.

Aztán az egész művemet beterítettem ezzel a csodafóliával, aminek az a lényege, hogy ha víz éri, volt-nincs, megsemmisül!

Ezután következett a három réteg rögzítése gombostűkkel! Hogy én ezt mennyire utálom csinálni! Ennél a technikánál pedig még a szokásosnál is alaposabban kell összetűzni a rétegeket! A széleket végig, mert különben kihullanának a cafatok, de belül is elég sűrűn, mert könnyen összecsúszhat az egész.
És jöhet az, amit a legeslegeslegjobban szeretek csinálni, a szabad gépi tűzés, persze csak amióta van ez a kis imádnivaló öltésfigyelő szerkezetem! Na jó, azért előtte is szerettem! Bár ettől a zacskóra varrástól eleinte féltem egy kicsit! Nem fog-e kiszakadni, fogja-e vinni rendesen a gépem, de kár volt izgulni, ki van ez találva, és gyönyörűen lehet varrni.


Készül a szép virágmotívum, de elöljáróban annyit, hogy a kész "cafaton" ez nem igazán érvényesül!
Miután kész a tűzés, mehet a zuhany alá az egész, és kész is a"cafatdarab".
Sötét a kép, de pont így, árnyékosan adja vissza legjobban ennek az az egésznek a lényegét, a textúráját!




És egy egészen közeli kép:

Azt hiszem némi kiegészítéssel szőnyeg lesz belőle, de persze majd láthatjátok ha kész!

kedd, november 27, 2007

Textil mindenfelé!



Többször felvetődött már a kérdés, hogyan tároljuk anyagainkat! Amiknek a száma persze folyamatosan csak nő, és ez megközelítőleg sincs egyenes arányban a belőlük megvarrt dolgokéval. Persze csak a saját nevemben beszélhetek!

Én sosem szerettem a túlzott tervezést. Azt, amikor az ember szépen kigondolja, hogy ehhez és ehhez a takaróhoz ennyi és ennyi, ilyen és amolyan színű anyagra lesz szükség! Egy ilyen típusú tervezéssel számomra már el is vesztette a varázsát a megvalósítás.
Persze hülyén néznek rám a boltban, amikor több mint száz méternyi különböző zsinór, paszomány, szegély felvásárlása után a feltett kérdésre:mi lesz belőle, csak annyit tudok válaszolni, hogy még nem tudom... Nálam a dolgok sokszor csak hosszú idő után találják meg a helyüket. És ezért van annyi félkész alkotásom is. Van amit csak évek múltám veszek újra elő, és fejezek be. És ezért van rengeteg anyagom is.

A tárolással kapcsolatban nem is az a gondom, hogy már nem férek az anyagoktól, (bőven van még hely a dobozaim számára), hanem az, hogy ha valamit készíeni szeretnék, egyszerre kell látnom minden egyes darabot, mert csak így tudom eldönteni, melyikre lenne szükségem. És ez iszonyúan macerás. Fel-le pakolászni a többkilós dobozokat, miközben a szoba lassan csatatérré változik. És persze még így is előfordul, hogy valamelyik doboz sikeresen kimaradt a szemrevételezésből, pedig abban pont ott lapult a megfelelő anyag. Fejben pedig már képtelen vagyok megjegyezni a készletet!

Mivel a méeteráru boltok polcaihoz hasonló látvánnyal nem szeretném elárasztani piciny lakásunkat (persze, ha lenne saját szobám, amit csak én uralnék, akkor ez a megoldás lenne a nyerő), marad a "mintavétel", vagyis minden textilből kivágok egy 15×15-ös négyzetet, színek szerint csoportosítom, így anyagválasztásnál már nem kell a dobozokkal bajlódnom!

szerda, november 21, 2007

A kedvenc hímzésem





















Ezt a motívumot évekkel ezelőtt kezdtem el hímezni régi vászonra. A vásznat Nagymamám készítette még réges-régen, és jópár métert tartogatott belőle feltekerve a szekrényében. Ebből kaptam egy tekercset, amit nagy becsben tartok. Nagyon meggondolom minden egyes centijének a felhasználását, annyira gyönyörű!

Kezdetben nem is akartam feldarabolni! Régen szokás volt a hímző nők körében mintaívet készíteni, ami annyit jelentett, hogy például egy terítőn belül felhasználták az általuk ismert összes hímzésfajtát, és mintát!

Kis kitérő: Gyermekkoromban apukáméknál volt egy papírtekercsem (olyan formájú, mint a háztartási törlőkendő, csak éppen volt vagy száz méter papír rajta) amire mindig rajzoltam valamit, de sosem téptük le, csak feltekertük a már felhasznált részt, hogy majd évek múltán, amikor betelt az egész, láthassuk miként lettem egyre ügyesebb! Persze sosem telt be! Talán ráuntam?!Már nem is emlékszem! Majd megpróbálom előkeríteni

Na de mindegy is. A lényeg, hogy ez a keskeny vászontekercs eszembe juttatta a rajzolósdit, és kitaláltam, hogy ez lesz az én mintaívem, amire hímezni fogok szép sorjában, egyik motívumot a másik után.
Persze ebből sem lett semmi. Túl sok munka van vele, hogy csak úgy parlagon heverjenek ezek a minták. Úgyhogy fogtam magam, és kivágtam a képen látható részt.
Három eredetileg teljesen különálló motívum, ami mégis annyira összeillő, hogy néhány öltés, és kész a kompozíció.

De a néhány öltésen kívül sajnos többre is szükség lesz. Kénytelen voltam belekezdeni egy újabb eper hímzésébe, mert miért is ne ezen a darabon kísérleteztem volna ki a mosógépben való textilfestést! Persze foltos lett, mert nem higítottam fel a port rendesen. Úgyhogy újabb festés következett (óarany szín), de a folt csupán csak halványodott. Úgyhogy most készül az eper, majd újabb óarany fürdő következik.

Viszont általában az ilyen hülye húzásaimból mindig kisül valami használható dolog is. Eredetileg elég erősek voltak a színek, túl harsányak, némelyik kifejezetten rikító,de ez a festék olyan gyönyörűen antikolta, és mégis meghagyta az eredeti színvilágot. Azóta ha valaminek nem tetszik a színe, csak beáztatom ebbe a porba, és csodákat művel vele (mosógép hanyagolva).

És hogy miért ilyen hepehupás az egész? A hímzés egyáltalán nem volt ilyen, csak szendvicselés után festettem, és valószínűleg összement a bélés?! Vagy a hímzőcérna?! Vagy a vászon?Fogalmam sincs, már elég régen csináltam, de már megbarátkoztam vele, sőt még tetszik is!. A motívumot szépen, kézzel, körbetűztem, hogy ne lifegjen, és kiemelkedjen a háttérből!

Talán takaró lesz belőle, vagy táska? Még nem döntöttem el! De az már biztos, hogy ezt nem adom oda senkinek! Az enyém lesz!










szerda, október 31, 2007

Eredetiség

Lehet bármilyen szépen megvarrva valami, ha az nem saját elképzelésből született, egyszerűen nem tudom értékelni, mert hiányzik belőle az ami számomra a legfontosabb, az egyéniség, az ötlet.

Azt megértem, hogy ha valaki még sosem varrt babát, az először sablon alapján készíti el a testet, és így megtanulja a készítés technikai menetét is. (De utána lépjen tovább, készítsen saját sablont, vagy változtasson a meglévőn.)
A baba persze csak egy példa, így van ez minden másnál is. Hogy tovább tudjunk gondolni valamit, ismernünk kell a megvalósítás lehetőségeit, tisztában kell lennünk az alapokkal.
De ha a forma megváltoztatása kezdetben gondot is okoz valakinek, legalább ne használja ugyanazokat a színeket, mintákat, mint amik a fotón is szerepelnek(ez már tényleg csak ízlés kérdése, nem kíván tudást)!

Én is varrtam már Tildas-macskát, a mai napig nagyon szeretem, tűpárnának használom, de ez csupán egy másolat, bárki képes elkészíteni, aki egy kicsit is tud varrni.

Ez még a kezdet kezdetén volt.

Azóta tudatosan is dolgozom azon, hogy véletlenül se használjam fel más ötletét! Néha annyira elcsábulnék, és megvarrnék például egy gyönyörű, újságban látott figurát, de nem teszem.
Csupán elraktározom a látványt, és egyszercsak, a sok-sok elraktározott kép (persze minden más is, ami hatással van rám) összeáll a fejemben egy új ötletté, ami már csak az enyém, és ezt már szívesen megvarrom, és szívesen büszkélkedek is vele.

csütörtök, október 18, 2007

Angyalkák

Már karácsonyi lázban égek. Még soha nem kezdtem el ilyen korán készülődni az ünnepekre, mégis úgy érzem nem lesz elég ez a két hónap arra, hogy mindent megvalósítsak, amit szeretnék. Tele vagyok ajándékötletekkel, és persze a boltomat is szeretném feltölteni mindenféle karácsonyfadísszel, és egyéb dekorációval.

Ez a kövérkés angyalka is a boltomba került, és bár a legjobban annak örülnék, ha valakinek tetszene annyira, hogy meg is vásárolja, mégsem lenne könnyű megválni tőle. (de majdnem minden alkotásommal így vagyok, kivéve amit személyre szólóan, ajándékba készítek, mert azt egy perceg sem tekintem a magaménak)



Ez az angyalka pedig egy kedves kolléganőmnek készült, aki most ment nyugdíjba. A szívecskébe az ő nevét hímeztem.




Towábbi képek az angyalokról a képgalériámban: http://www.flickr.com/photos/ledannapatchwork

Az első angyalka megvásárolható: http://www.ledannapatchwork.etsy.com/

péntek, október 12, 2007

Esküvői csokor

Tudom, hogy a hagyomány másként kívánja meg, de imádok virágot kötni, úgyhogy egy percig sem volt kétséges, hogy magam készítsem az esküvői csokromat!
Semmi különös, csak egy egyszerű kb. 60 szálból álló rózsacsokor szorosan, gömb alakban kötve, organzaszalaggal!



Ilyen volt(ez kb. 100 szál), szerintem így volt a legszebb:






És ilyen lett (kb. 60 szálból):





És itt láthatjátok a kezemben:

szerda, október 03, 2007

A tűzés rejtelmei - megvilágosodás nélkül!

Egy többféle szálsűrűségű anyagból és színből álló takarót tűztem BSR-rel, de pár óra után elkezdett öltéseket kihagyni, ami elég bosszantó tud lenni, mert ilyenkor vissza kell menni arra a pontra, ahol az öltés kimaradt, majd folytatni a mintát, és így egy vonal helyett kettő lesz, ami elég ronda.

A gép használati utasítása szerint ez tűprobléma, így hát kicseréltem a tűt egy hegyesebb quilt-tűre, de semmi változás, majd újabb tűcserék következtek, de semmi. Majd alsószálcsere következett, de ha egy ideig működött is a dolog, később újból visszatért a probléma.

Na jó, nyugi, nem baj, hogy a takaró már tele van a tű ütötte lyukakkal, és órákat töltök a varrás bontásával, majd egy újabb tűcsere után századszor is nekifutva, reménykedve, remegő kézzel, bízva a csodában, hopp, újabb varráskihagyás......megbolondulok, valamit földhöz kell csapnom....aztán újabb próba, gép szétszedhető részeinek szétkapása, portalanítása, de minden változatlan.

Utolsó nekifutás. A BSR-t használtam, és derengett valami, hogy valakinek már voltak hasonló problémái vele. Hát utánanéztem a fórumon, mielőtt még kidobtam volna a csodagépet az ablakon-na jó ez túlzás, de már elég erőteljesen szentségeltem, ami miatt a férjem is kezdett kissé ideges lenni.

Na szóval ott azt találtam, hogy a BSR nem szeret egyes színeket, sőt a hirtelen színátmeneteket sem szereti! És az sem mindegy neki, hogy milyen a szálszerkezete az anyagnak! Hát elég kis kényes szerkezet! Tehát nem volt véletlen, hogy hol működött, hol pedig nem!
Úgyhogy kikapcsoltam BSR-t, és a sima szabad gépi tűzést használtam, amitől egy fokkal jobb volt a helyzet, de még mindig akadtak kihagyások!
Másnap irány a foltvarró bolt, tanácskozás az eladókkal, de eredmény nincs! Vettem egy hímzőtűkészletet, és egy guriga cérnát alsószálnak!

Hazamentem, tűcsere, alsószálcsere, a felső szálat is megfeszítettem egy kicsit, mert korábban nullán volt, ja és nincs bekapcsolva a kislámpa(állítólag a visszatükröződő fény is megvadíthatja a BSR-t), és láss csodát, minden gyönyörűen működik, egészen addig, amíg egy műszálas anyaghoz nem érek, amin kis festett virágok vannak. BSR kikapcs, és minden nagyszerűen működik, csak ki kell kerülni a virágokat, mert ott változatlanul kihagyja az öltéseket!

Szóval nem tudom mitől oldódott meg a probléma, szerintem mindentől együtt.

A tanulság, amit a fórumon már többektől hallottam, de én még nem éreztem eddig, hogy minden gépnek lelke van, ki kell ismerni, meg kell tanulni bánni vele, együtt kell működni vele!

péntek, szeptember 28, 2007

Pályázatfigyelés

Szinte vadászni kell a neten a textiles pályázatok után. Pedig van bőven,érdekesnél érdekesebb témákkal! Mostantól próbálom figyelni és összegyűjteni az aktuális kiírásokat! Remélem másoknak is segíthetek vele!

Valcellina Award http://www.premiovalcellina.org/
Jel. határidő: 2007.nov.30.

Wearable Expressions http://www.pvartcenter.org/
Jel. határidő: 2007.nov.12.

http://www.textilesociety.org/
Jel. határidő: 2007.okt.1.


Tactile Architecture
Town and Country
The Sky's the limit http://www.quilts.com/



The button-up quilt http://www.quiltersguild.org.uk/
Jel. határidő: 2007. nov. 1.

vasárnap, augusztus 19, 2007

vasárnap, augusztus 12, 2007

Újabb festés

Tegnap újból részt vettem a Katafa által tartott "festő-szeánszon", és most még sokkal jobban élveztem, mint a múltkor, és az eredményekkel is nagyrészt elégedett vagyok!


Itt szeretném mindenkinek megköszönni a tegnapi napot, örülök hogy újabb fórumosokat ismerhettem meg.

Csak ízelítő a gyönyörű pasztel árnyalatú anyagaimból: