szerda, december 13, 2006

Karácsony előtt

Nagyon szeretem ezt az időszakot! Olyan gyönyörű így kivilágítva a város, imádok esténként sétálni, ajándékokat keresgélni,elmenni a Vörösmarthy téren lévő karácsonyi vásárra, inni egy-két forralt bort, sült kolbászt enni. Ez a vásár már évek óta a kedvencem. Voltam a sokat emlegetett bécsi vásáron is, de az a közelébe sem érhet az itthoninak. Itt nincsenek "bóvlik", kizárólag zsűrizett termékeket árulnak, de nem is ez vonz benne leginkább, hanem a hangulata. Valahogy így képzelem el a század eleji karácsonyokat, annyira nyugodt, békés, meghitt azokkal a gyönyörűen berendezett faházikóival, amelyekben faszénen sütik a finomságokat, fa hordóból kínálják a forralt bort, és gyönyörű tálalószekrényekben tárolják a szebbnél szebb cserépedényeket! Igazi falusi idill!
A lakás díszítését is elkezdtem már, készülnek az ajándékba szánt karácsonyfadíszek, de még sehol nem tartok! Az évenkénti mézeskalácssütés is várat még magára, új karácsonyfaégőket is vennem kell még, a menüt sem találtam még ki, bár a libamáj az már biztos!

Készül a szőnyegem a konyhába, apró, 3-4cm-es négyzetekből áll, nem blokkok alakítják ki a mintázatát, hanem az, ahogyan a különböző mintázatú, és színű négyzetek egymás mellé vannak helyezve. A fedlap fele már össze van varrva, ezzel is szeretnék még elkészülni karácsonyig-majd teszek fel róla fényképet.

csütörtök, november 16, 2006

Kép helyett

Érdemes megnézni. Kézzel festett anyagokból készült, és nem utolsó sorban egy férfi készítette.

A címe: Dad's lone star

http://www.rickytims.com

péntek, november 10, 2006

Hímzés és/vagy foltvarrás

A foltvarrás mellet a másik nagy szerelmem a hímzés! Tulajdonképpen ez már sokkal régebben tart, mint az előbbi, de itt Magyarországon nem lehet vele olyan eredményeket elérni, mint a foltvarrással, amelynek például saját szervezete(Magyar Foltvarró Céh) is van.
Számomra pedig nagyon fontos a visszajelzés, kell a megerősítés, és a "kreatív hímzést" nem igazán művelik nálunk, egy-két iparművésztől eltekintve, így ha egy-egy pályázat keretében meg is tud mutatkozni az ember, a zsűriben nem valószínű, hogy lesz hozzáértő ember, aki megfelelőképpen értékelni tudja a művét.
Emiatt nem láttam előrelépési lehetőséget ezen a területen. És ekkor, mintegy a holtpontról kimozdítandó jelent meg életemben a foltvarrás, rájöttem, hogy a kettőt kombinálva bővülnek a lehetőségeim, mind az alkotás, mind pedig az érvényesülés terén.
Korábban nem láttam fantáziát a foltvarrásban, de aztán megnéztem a neten egy európai kiállítás darabjait, és nem hittem a szememnek, milyen csodákat lehet alkotni. A japán foltvarró könyvek látványa után pedig "végem volt".

Olyan tárgyakat szeretek alkotni, amelyek valamilyen funkcióval is bírnak, leginkább a lakáskultúrában felhasználható megoldások vonzanak. Egy szép festménynél sokkal érdekesebbnek találok egy szépen festett bútort.
A foltvarrás megismerése azért is jelentett előrelépést, mert például korábban ha hímzett táskát szerettem volna készíteni, vennem kellett egy kész táskát, amire hímezhettem, most viszont már a táskát is magam készíthetem el, így sokkal nagyobb összhatást érhetek el. Mára azonban annyira "megfertőződtem" a foltvarrástól, hogy az a legtöbb esetben már nem csak eszköz a hímzéshez, hanem ki is szorítja azt.

Ha azt mondom valakinek, hímzek, azonnal a népi hímzések jutnak az eszébe, általában pedig a kalocsai hímzés, annak is az "elgiccsesített" színkavalkádos változata. Vannak gyönyörű népi motívumok, de számomra nem jelent kihívást, és halálosan unnám, ha már meglévő terveket kéne megvalósítanom, a hagyományőrzés pedig erről szól!

A hímzés számomra csak akkor élvezetes, ha ugyanolyan önkifejezési forma lehet (én ezt nevezem "kreatív hímzésnek"), mint például a festészet, A tű az ecset, festék helyett fonalat "viszünk fel a vászonra".
Nincsenek szabályok, a többszáz féle öltésfajtából pedig végtelen számú variáció születhet.

És íme álmaim iskolája, ahol a hímzést a legmagasabb fokon űzik, ehhez mérten sajnos azonban az árak is az egekbe szöknek. Hát igen, Angliában ha valaki ezzel szeretne foglalkozni, és van hozzá tehetsége, akkor annak nincs akadálya. Az iskola elvégzése után még állást is kaphat a nagy múltú, 1872-ben alapított Royal School of Needlework-ben.

http://www.royal-needlework.co.uk

kedd, november 07, 2006

Ann Harwell


Teljesen lenyűgöznek Ann Harwell textilképei: http://www.quiltartisannharwell.com/
Leginkább az általa "earth gallery"-be sorolt quiltjei tetszenek, de nagyon profik kaleidoszkóp hatású alkotásai is.

De az, ahogyan a fákat és az épületeket meg tudja jeleníteni, az mesébe illő-ezek a képek nagyon nagy hatással annak rám, teljesen megbabonáznak. (sajnos eredetiben nem láttam, de talán majd egyszer)

Elképesztő, hogy milyen érzéke van a színek és a formák összehangolásához, igazi zsenialitását abban látom, hogy képeinek tartalma csak bizonyos távolságból válik kivehetővé, ha részleteiben nézzük, nem érzékeljük, hogy például egy vízesést, vagy mondjuk egy háznak a tetejét látjuk -csupán látszólag sokszor oda nem illő mintázatú, formájú anyagdarabokat látunk egymás mellett-de kellő távolságból minden a helyére kerül.

Ez az igazán csodálatra méltó- készítés közben úgy rakosgatni egymás mellé az egyes anyagdaradokat, hogy csak lelki szemeink előtt láthatjuk a végeredményt, az összhatást,mert ott, abban a pillanatban csak esetlegesnek tűnhet a kompozíció-ez azt hiszem nem tanulható, csak egyfajta képesség, ami ha valakinél megvan, akkor fejleszthető.

Számomra teljesen felfoghatatlan ez az "előrelátás". Mindenesetre majd próbálkozom valami hasonlóval, hátha?!!!