Az új téli kollekcióm is egy ilyen baki elkövetésével született. Tudjátok, mostanában ezzel a közvetlenül textilre nyomtatással kísérletezem. Tényleg gyönyörűen működik, és tényleg mosható, de mivel az én rajzaim hajszálvékony vonalakból állnak össze, elkerülhetetlen, hogy azok a festékszemek, amik a két textilszál közötti résben vannak, kimosódjanak. Pontosabban, ezek természetesen más esetben is kimosódnak , de az én határozott, kontúros vonalaim emiatt valamelyest veszítenek a szépségükből mosás után.
Ezért a biztonság kedvéért vékony, selyemfényű textillakkréteggel kezelem a felületet. A legutóbbi nyomtatás után nem vártam meg, hogy kellőképpen megszáradjon a festék, és rámentem lakkal, ami miatt egy picit sikerült elkennem, elkoszolnom a felületet. Nem volt vészes, de azért zavart, úgyhogy sűrűn megtűztem a motívum körüli területet, és mivel nagyon vastag, 3.5cm -es vastagságú filcalapra dolgoztam, gyönyörűen kidomborodott a rajzolt motívum:))
Azóta csak ilyeneket készítek, úgyhogy lőttek azelméletnek, miszerint kisebb időbefektetéssel is létrehozhatok szép ékszereket:). Már maga a lakkozás is iszonyúan pepecselős dolog, és most erre jött a tűzés. Persze magamat ismerve tudhattam volna, hogy nem sokáig fognak lekötni a túl egyszerű megoldások:))
Mutatnék egy kitűzőt a legújabb sorozatomból. Fehér felületen, vékony, fekete rajzolat. Igazi télies, havas hangulat.
A valóságban sokkal szebb, mert a trapuntószerű felület nem jön át teljesen a fotón.





